Forró Albert - Gyarmati Zsolt szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2004. Társadalom-és Humántudományok (Csíkszereda, 2004)

Három csíki falutörvény (Szőcs János muzeológus)

megvizsgálás és megerősítés végett" 1795-ben Alcsíkszék tisztségviselői elé terjesztették. A tusnádiak terjedelmes bevezetőjükben előadták, miszerint a község katonatisztjei „a közönséges jónak a megszerzésére, az hibáknak kiirtására... punktumokba" foglalt regulákban szabták meg a közjó elérésének és a hibák orvoslásának módját. Ők maguk, a tusnádiak kinyilvánítják, miszerint erdőn, mezőn el nem viselhető károkat szenvedtek, és sok visszaélést tapasztaltak. Nagyobb és főbb része a falunak „együtt való megegyezésből" úgy ítélte meg, hogy jó rendtartással a helyzet további romlása megállítható, megfordítható. A közérdek ellen vétő embert pénzbírsággal, sőt testi fenyítéssel sújtják, akárcsak a jó rendtartású helyeken, mint Háromszéken is. Különben az eddigi rendtartás mellett a községnek el kell vesznie. A hozott végzéseket tehát a kialakult helyzet kényszerítette ki. Ezek az utóbbi mondatok súlyossá vált gazdasági állapotra, az anarchia eluralkodására utalhatnak. Okai között a népességszám gyorsabb növekedése lehetett az egyik belső feszítőerő, amely a korábbi rendet megbontotta. E tekintetben úgy véljük, eléggé meggyőző a tusnádiaknak a verebesiekkel szemben - a pityókatermesztés miatt folyó perében - 1805-ben kifejtett érvelése: „Tusnádi mixta Communitás... 46 provinciális és 160 katonaházból álló... Verebes pedig egy kis egész jobbágyfalu circiter 50 házból... Népünk nagyon megszaporodván, és a jószág nem szaporodhatván, ezelőtt 5 esztendőkkel a földimagyaró(nak), vagy amint szoktuk mondani pityókának a termesztése nekünk megparancsoltatott... Az hol jó termés idején egy köböl pityóka megterem, akkora helyen csak 2 kéve gabona teremne."

51 Az 1795-ös tusnádi végzések 6 szakaszra és 32 pontra, „punctumra" tagolódnak. A most először közzétett falurendtartást összehasonlítottuk a többi falutörvénnyel. Különösképpen a háromszékiekre figyeltünk, mert ezekkel több ponton közelebbi rokonságot, hasonlóságot vélünk felfedezni. Az 1733-as, 1759-es és 1822-es papolci falustatútumot úgyszintén „punctumokba" foglalták. A papolci rendtartás szerkesztője filozófus lehetett. Realista világlátású embernek látjuk. „Minden helységek és rendek között úgy tapasztaltatik, hogy még a keresztények is magokat inkább szeretik, mint felebarátjukat; maga hasznát keresi inkább ki-ki, mint a másét, holott Isten törvénye azt kívánja, hogy amit magának kíván valaki, mással is azt cselekedje. " A bírságolás és a kártérítés mellett a testi fenyítés alkalmazása fellelhető mind a papolci, mind a tusnádi falurendtartásban. A vetésmezőnek az aratás utáni szakaszos felszabadítása, az emberi erőt helyettesítő, a gazdálkodónak Lásd a tusnádi falutörvényt (1795); CsLt. 27/LXXX11I-LXXXIV/4973., 4961/1805. (Tusnád és Verebes pere).