Dr. Szabó Lajos: A magyar ifjúság testi nevelésének története (A Sportmúzeum Kincsei 5. Budapest, 2004)

Testnevelési törekvések az 1848-as szabadságharc és forradalom, valamint a Habsburg önkényuralom időszakában

A TESTNEVELÉS ELISMERTETÉSÉÉRT FOLYÓ HARC elsősorban az egyre növekvő számban megjelenő hetilap és folyóirat cikkekben volt követhető. A Budd-Pestí Híradó 1845. januári számában Ney Ferenc írt vezércikket A testgyakorlatok jelentősége címmel. Az Erdélyi Híradó 1846. februári számában Mentovich Ferenc hangsúlyozta a testi és a szellemi nevelés kölcsönhatásának fontosságát. Az 1846ban induló első magyar pedagógiai folyóirat, a Tavasi Lajos szerkesztésében megjelent Nevelési Emléklapoké foglalkozott a testnevelés kérdésével. A márciusi napok forradalmi hangulatában - más pedagógiai reformtörekvésekkel együtt - előtérbe került az ifjúság rendszeres testnevelésének kérdése is. 1848. március 17-én a pesti egyetemi ifjúság, Vasvári Pál vezetésével kilenc pontban foglalta össze kívánságait. A 6. pont a „testgyakorlati intézetek felállítása"-t tartalmazta. 1848. június 20-án Vereby József: Adatok a magyarhoni gymnastikai nevelés ügyében című beadványában javasolta az Eötvös József vezette közoktatási minisztérium vezetőségének: „1. Magyarországnak minden, még legkisebb tanodáiban is behozassék a testgyakorlati nevelés nyári és téli hónapokon át egyaránt. 2. Legyen Pesten egy központi főtanoda, mellyben különösen gymastikai tanítók képeztessenek, 5. A jövőre nézve a tanítókat képző intézetektől megkivántassék, hogy a belőlük kilépő egyének gymnastikai képzettséggel bírjanak. 4. A gymnastika különösen Pesten s Magyarország minden népesebb városában gyakoroltassék egész terjedelmében. A gyakorlatokban tehát ne csak 10-12 éves növendékek részesüljenek, hanem részesülhessenek felserdült ifjak, hajadonok s nők is. A teljes értelemben vett gymnastikai neveléshez pedig számítjuk a közönséges erőgyakorlatokon, testhajlongásokon, mászáson fölül a fegyverforgatást, a vívást, a lovaglást, az evezést, az úszást a tánczolást." Hasonlóan vélekedett az 1848. július 20-án 257 résztvevővel tanácskozó I. magyar tanügyi kongresszus. Az előadók, többek között Tavasi Lajos és Ney Ferenc javaslatára a kongresszuson olyan iskolai reformtanterv kidolgozását hagyták jóvá, amelyben a testnevelés az óvodától a középiskoláig rendes tantárgyként szerepelt. Mindezt azonban elodázta a szabadságharc leverése, s ezek a törekvések csak a kiegyezés után, 1868-tól valósulhattak meg a gyakorlatban is. A szabadságharc leverését követően a nemzeti sajátosságok természetesen háttérbe kerültek, Iskolaügyi szempontból a Leo Thun által kidolgozott Organisations Entwurfs gymnastikát beiktatatta a rendkívüli tantárgyak közé. Megvalósítása nagyrészt azonban az egyes iskolák vezetésének a hozzáállásától függött. Az egri cisztercita gimnáziumban, és a sárospataki kollégiumban már 1856-tól, illetve 1858-tól az alsó osztályok számára heti két órában tették kötelezővé a testnevelési foglalkozásokat.