Dr. Szabó Lajos: Volt egyszer egy Aranycsapat... (A Sportmúzeum Kincsei 4. Budapest, 2004)

— Gyula, jelentsd a pártnak — javasolta Barcs. Farkas Mihály megkérdezte Hegyi Gyulától győzünk-e, mert akkor kinyílhat a kapu. Később Sebes Gusztáv azt mondta Farkas Mihálynak: — Hát a futballban minden lehetséges. Különösen idegenben, és különösen a Wembleyben. Nem merem vállalni a felelősséget. Aztán — ahogy már írtam — a Rákosival való találkozás döntött. Hidegkúti említette egyszer római parti otthonában: — A legnagyobb bókot életemben Puskástól kaptam. Azt mondta a 6:3 után: „Öreg, ma elsült a lábad!" (Hidegkúti három gólt lőtt.) Öcsi ritkán dicsért. Az angolok a magyar csapatban egy hátravont középcsatárt kerestek. Puskás és Kocsis ment hátra, Hidegkúti előre. Az első húsz percben ezzel zavarták meg az angol védőket. — Az angol—magyar előtt álltunk — mondta Hidegkúti. — Odajött hozzám Czibor. „Öreg — mondta —, akarod, hogy megnyerjük a meccset?" Micsoda kérdés — válaszoltam —, hogyne akarnám! „Akkor ezeknek a sz...oknak ne adja labdát!" Helyeslően bólogattam. Aztán Kocsis karolta át a vállamat. „Öreg — mondta —, akarod, hogy győzzünk?" Hát persze — nyugattam meg. „Akkor a Bolondnak ne adj labdát!... Majd mi kelten..." Rákacsintottam. Jött Öcsi. „Öreg, ne szólj senkinek, csak te meg én nyerhetjük meg a meccset!..." És ebben maradtunk. És ez volt az egyik titok! Match of the Century — Az évszázad mérkőzése. Az elnevezés nem tőlünk származik. Az angol sajtó adta ezt a címet hetekekkel a találkozó előtt. — Bozsik pályafutásának csúcsa a 6:3 — mondta sok évvel később Feleki. — Match of the Century nem lesz több. Jöhet bármi. Lehet világbajnokság vagy olimpia. „Barátságos" mérkőzés azóta sem volt ilyen kiélezett. És Feleki Lászlónak igaza lett. Ma még inkább érezzük így, mint valaha. A budapesti 7:1 csak ráadás. De milyen ráadás! És ami újfent sporttörténelem: ahogy a 6:3 után, most is verseket írtak a költők, prózát az írók. Hej, ha azok a versek ma meglennének, amelyeket a sportlap szerlesztőségébe küldtek be az ismeretlen szurkolók! S ha már a verseknél tartunk, a berni döntő után sem hallgatott a múzsa. Igaz, nem küldtek be hatszáz verset a Népsport szerkesztőségébe, mint tették a 6:3 idején. Szabó Lőrinc Vereség után című versének egy részletét citálom ide. (...) „Győztest tapsol az ég; én vesztes ügyet koszorúzok. — / Antik erények s Pindarosz / szárnyai csattogtak. Jós láng volt maga a Kezdet / (...) Régi dicsőségünk — tetszik, nem tetszik — a futball villámgömbjében tört ki az / éji homályból, és — tetszik, nem tetszik — arany volt, / Nap volt, ég s föld új csillaga: mai csupán, sport és játék, — de legenda! de jelkép! / de eredmény és a miénk!..." S már itt is vagyunk az 1954-es berni világbajnokságnál. Grosics Gyula mondta nemrégiben, hogy az aranycsapat az egyik évben (a 6:3 idején) megjárta a mennyországot és egy évvel később (a 2:3 idején) a poklot. De így ez túlságosan leegyszerűsített mutatvány, mert az aranycsapat a világbajnoki döntő elvesztése után is az maradt,