Dr. Szabó Lajos: Volt egyszer egy Aranycsapat... (A Sportmúzeum Kincsei 4. Budapest, 2004)

BOZSIK József (1925-1978) A Kispesti AC és a Budapesti Honvéd jobbfedezete, az egyetlen, a magyar válogatottban száznál többször szereplő játékos, a világfiitball egyik legfényesebb csillaga volt. Tagja volt az 1952. évi olimpiai tornán arany- és az I954-es világbajnokságon ezüstérmet nyert, valamint az 1958. évi világbajnokságon szerepelt magyar együttesnek. Válogatott labdarúgóink rangsorában az első helyen áll! „Cucu", az egyetlen százszoros magyar válogatott labdarágó, hazai és nemzetközi vonatkozásban egyaránt a sport legkiválóbb egyéniségei közé tartozik. Qaknem két évtizedes élvonalbeli pályafutása során minden idők legkiemelkedőbb képességű magyar fedezetjátékosának bizonyult. Tökéletes technikai képzettség, kimeríthetetlen ötletgazdagság és taktikai érettség, lenyűgöző könnyedség és irányítókészség, röviden valódi „fatball-zsenialitás" jellemezte játékát. Nem volt gyors, de ragyogó helyezkedési érzékével, mozgékonyságával és lendületével sem a védelemben, sem a támadásban nem vált érezhetővé ez a hiányossága. A Bozsik—Hidegkuti—Puskás hármas másfél évtizeddel ezelőtt — időszerű szakkifejezéssel élve olyan középpályás együttest alkotott, amilyen talán azóta sem akadt az egész világon. Pályafutása idején rengeteg elismerésben részesült. Az Aranycsapat egyik erősségét az ötvenes évek elején országgyűlési képviselővé választották. A sok emlékezetes alakítása közül a legfeledhetetlenebb „az évszázad mérkőzése", az 1953. november 25-i, londoni 6:3 alkalmával nyújtott, szinte felülmúlhatatlan játéka (egy gólt lőtt). Pályafutása befejeztével előbb szakosztályvezetője, majd Kispéter Mihály váratlan halála után, 1966-ban és 196 7-ben edzőként működött hajdani sikerereinek színhelyén, a Budapesti Honvéd csapatánál. 1974. szeptember 28-án, Bécsben — egyetlen mérkőzés erejéig — a magyar válogatott szövetségi kapitánya is volt. 1986 októberéhen volt csapata, a Kispest stadionjának névadójának választotta. I 71