Dr. Szabó Lajos: Volt egyszer egy Aranycsapat... (A Sportmúzeum Kincsei 4. Budapest, 2004)
RAD ULY JÓZSEF (1927-) a Budapesti Vasas jo bbszélsője, 1955-ben 2 alkalommal játszott a válogatott csapatban. — A szélvészgyors labdarúgó kitűnően futott el, ügyesen adott be, de a kapura ritkán jelentett veszélyt. Harcossága és helyezkedése nem mindig volt kifogástalan. A válogatott találkozók légkörét idegileg nemigen bírta. RÁKÓCZI LASZLO (1926-) a Budapesti Honvéd jobbhátvédje, 1950-ben 1 mérkőzésen szerepelt a legjobbak között. — A fegyelmezett, szívós játékos jól őrizte ellenfelét, gyorsan és határozottan lépett közbe. Biztosan rúgott és kitűnően fejelt. Egyszerű, biztonságos játéka csapatának hasznos tagjává tette. RUDAS (RUCK) FERENC (1921-) a Ferencváros FC és az FTC jobbhátvédje, 1943 és 1949 között 23 mérkőzésen öltötte magára a címeres mezt és 3 gólt ért el. — A legkiválóbb magyar hátvédek közé sorolható. A zöld-fehérek nyúlánk termetű, nagyszerű alakú labdarúgójának játékát nagy gyorsaság, kitűnő technikai felkészültség és taktikai érettség jellemezte. Rendkívüli könnyedséggel, elegánsan, magabiztosan játszott. Kiváló képességei azonban olykor könnyelműségre csábították, ami főleg pontatlan helyezkedésben nyilvánult meg. Gyakran „elengedte" szélsőjét. Ilyenkor villámgyorsan eredt utána. Az esetek többségében utói is érte és látványosan szerelte ellenfelét. De nem mindig... Eveken át Európa legjobb hátvédjei között emlegették — méltán. 1950-ben saját kapusával, Henni Gézával történt szerencsétlen összecsapása nyomán lábtörést szenvedett. Felgyógyulása után már nem tudta visszanyerni régi formáját. A válogatott csapatban legjobb teljesítményét 1941. október 12-én, a Románia elleni találkozón (3:0) nyújtotta.