Dr. Szabó Lajos: Volt egyszer egy Aranycsapat... (A Sportmúzeum Kincsei 4. Budapest, 2004)

KOVÁCS II JÓZSEF (1923-) az MTK, a Textiles és a Budapesti Bástya jobbhátvédje, 1948 és 1951 között 5 alkalommal volt válogatott. — Az erőteljes fizikumú labdarúgó játékát határozott közbelépések, nagy felszabadító rúgások jellemezték. Nyugodt, megbízható, jól helyezkedő hátvéd volt. Gyorsasága és mozgékonysága már némi kívánnivalót hagyott maga után. Hatalmas erejű szabadrúgásai sok kellemetlenséget okoztak a kapusoknak. Az MTK-s Kovács Imrének az öccse. Néhány évig az EAKban edzősködött. LAKAT KAROLY DR. (1920-) az FTC és az EDOSZ balfedezete, 1945 és 1950 között 13 mérkőzésen játszott a legjobb tizenegyben. — Lakat tanár úr — a magyar irodalom és történelem tanára — a rendkívül lelkiismeretes, szorgalmas és sportszerűen küzdő labdarúgók közé tartozott. Ügyesen helyezkedett, jó érzékkel szerelt és szívósan tapadt ellenfeléhez. (Puskás Ferenc például egyetlen hazai védőjátékostól sem tartott, csak Lakattól. Egyszerűen nem boldogult vele.) A védekezés volt az erőssége, de a támadásban is megfelelt. Alacsony termetének hátrányát csak a levegőben, afiejjátékban érezte. Legemlékezetesebb teljesítményét I 946. október 6-án nyújtotta az Ausztria elleni találkozón (2:0). Visszavonulása óta edzőként működik — igen eredményesen. Sokáig a Tatabányai Bányász csapatánál, később az FTC-nél tevékenykedett. Legnagyobb edzői sikerét 1964-ben érte el. A magyar olimpiai csapat Tokióban az ő szakmai irányításával szerezte meg a csillogó aranyérmet. 1967-ben az FTC csapatát nagy biztonsággal „vezényelte" a bajnoki elsőséghez vezető úton. A mexikói olimpiai tornára is ő készítette Jel a magyar együttest.