Dr. Szabó Lajos: Nők a magyar sportban (A Sportmúzeum Kincsei 3. Budapest, 2003)

A NŐI SPORTOLÁS TÁRSADALMI HÁTTERE A nők szerepe a XIX. század első felében elsősorban a hagyományos családi szerepkörhöz kötődött. Kiváltságos helyzetben, csak az arisztokrata nemesi családok nőtagjai voltak, akik a hagyományos sportágak (golf, vadászat, lovaglás) tevékenységi formáiban érdeklődésüknek megfelelő intenzitással vettek részt. A polgári fejlődés folyamatában a XIX. sz. második felétől következett be az úgynevezett polgári szabadságjogok kiterjesztése, amely érintette a nők társadalmi jogállását is. A felsőoktatásban való részvétel lehetősége révén - ha eleinte korlátozott mértékben is - az értelmiségi pályák is megnyíltak a nők számára. A családban elfoglalt női szerep megváltozott, a technikai eszközök XX. sz. fejlődése révén pedig a szabadidő megnövekedésével a sportolásra is több időt szakíthattak. Az I. világháború után valóban komoly változás következett be, hiszen a háborúban több olyan munkafolyamat elvégzése is a nőkre hárult, amelyet korábban csak férfiak végeztek. Ezt a folyamatot a továbbiakban sem volt célszerű megállítani, így a női munkavégzés általános társadalmi jelenséggé lett. Ezen a tablónkon a családi életvitelhez kapcsolódó sportolási tevékenységek közül talán a legtermészetesebbre hívnánk fel a figyelmet. A kirándulások, a nagyobb fizikai megterhelést jelentő turista túrák szervezése a családok kedvelt időtöltése volt, és lesz a jövőben is. A rendszeresen szervezett, családi, baráti, társasági túrázás együtt jár a természet szépségeinek megismerésével, amely azonban egyre inkább felhívja figyelmünket annak védelmére, megóvására is.