Dr. Szabó Lajos: Nők a magyar sportban (A Sportmúzeum Kincsei 3. Budapest, 2003)

ATLÉTIKA A magyar atlétika történetben az 1875-ös év jelentett mérföldkövet. Ekkor alakult meg ugyanis az első modern szervezeti felépítéssel rendelkező atlétikai klub, a MAC (Magyar Athletikai Club). Az alakulás tiszteletére rendezett első magas színvonalú nemzetközi verseny pedig az első nem hivatalos atlétikai Európa-bajnokságnak is tekinthető. Ekkor természetesen a nők még „kitiltott" személyek voltak, hiszem egészen 1928-ig hosszú és heves viták folytak arról, hogy az atlétikai számok javasolhatók és engedhetők-e a nők számára. Maga, Pierre de Coubertin, a NOB elnöke is ellene volt a női atlétikának, s nem véletlen, hogy éppen a lemondása után (1925) vették fel a női atlétikai számokat az olimpiai programba (1928, Amszterdam). A női atlétika egyenjogúsításáért nemzetközi női sportszervezet is alakult (a francia Alice Milliat vezetésével), mely 1921-ben Monacóban megszervezte az első női atlétikai világjátékokat. Az iskolai testnevelésben is egyre nagyobb szerepet kaptak az atlétikai gyakorlatot, melyek révén mind több és több fiatal leány ismerkedhetett meg az atlétikai futásokkal, ugrásokkal, dobásokkal. Az első női magyar bajnokságok és az első nemzetközileg is jegyzett eredmények az 1930-as évekre elejére tehetőek. Kael Anna, még igazi „all round" versenyzőként több számban is indult az 1930-as világjátékokon. Vértessy Katalin 1934-ben magyar rekordot állított fel gátfutásban. 1936-ban, Berlinben pedig megszületett az első magyar női atlétikai olimpiai aranyérem is, Csák Ibolya révén magasugrásban. (162 cm.) A második világháború után a női atlétika teljes egyenjogúságot kapott, az évek múltával ma pedig már olyan korábban csak a férfiak számára elfogadhatónak tartott versenyszámok is megnyíltak a nők számára, mint a maratoni futás, a hármasugrás, a rúdugrás és a kalapácsvetés. A magyar női atlétika második világháború utáni két olimpiai bajnokságát Gyarmati Olga (1948, távolugrás) és Németh Angéla (1968, gerelyhajítás) szerezte. Az első világbajnoki érem a hétpróbázó Ináncsi Rita nevéhez fűződik (1995). 2000-ben egy álomhatár is megdőlt Győrffy Dóra magasugrásban 2 méterre javította a magyar rekordot. A világviszonylatban egyre népszerűbb női utcai futóversenyeken hazánkban is egyre többen indulnak generációktól függetlenül. (Avon, Libresse) A női tájfutást is ennél tablónál említenénk meg. Érdekesség, hogy két világbajnokunk Monspart Sarolta (1972) és Oláh Katalin (1991) ugyanazon a helyszínen nyert világbajnoki aranyérmet, mégpedig a csehországi Stare Splavy-ban.