Dr. Szabó Lajos: Nők a magyar sportban (A Sportmúzeum Kincsei 3. Budapest, 2003)

A TÁRSASÁGI ÉLET HAGYOMÁNYOS NŐI SPORTÁGAI A társasági élet hagyományos női sportágait évszázadokon keresztül a vadászat annak is egy sajátos formája a solymászat, a lovaglás és a tánc képezték. Már az Árpádházi királyok időszakában a krónikák megemlítettek több olyan királyi, nemesi családból származó fiatal leányt, akik „szívesen gyakorolták magukat a solymászatban és a lovaglásban". A solymászat Nyugat-Európában is a királyi, arisztokrata udvarok női vadászati szokása volt, erre számos írásos emlék és korabeli ábrázolás is utal. Mária, Nagy Lajos király leánya, az első megkoronázott magyar királynő híres volt lovaglótudásáról és szeretetéről. Fiatalon bekövetkezett halálát is egy lovasbaleset okozta. A társasági élet rendszeres programjává vált vadászatokat, tereplovaglásokat udvari bálok egész sora egészítette ki, ahol a táncok a kor divatjainak megfelelően változtak. A XIX. század végén a testnevelési szakemberek a tánc „sportos" jellegére hívták fel a figyelmet. Pásthy Károly a Herkules c. újságban megjelent cikkében a tánc és a tornagyakorlatok összekapcsolásában az esztétikum mellett az ún. „testedző előnyök" {rugalmasság, hajlékonyság) megszerzését emelte ki, melyet mindkét nem számára ajánlott. A XIX. század második felében Magyarországon az ún. „úri" nőideált Erzsébet királynő, Ferenc József felesége jelentette. Erzsébet esetében több sportágat is megemlítettünk már tablóinkon, hiszen híres volt sokoldalú sportszeretetéről. Legnagyobb elismeréssel azonban lovagló-tudásáról emlékeztek meg kortársai. Magyarországi kedvelt tartózkodási helyén a gödöllői kastély környékén gyakorta lovagolt, példát mutatva ezzel környezetének is. A XX. századra a hagyományos „úri" sportágak kiegészültek a kor divatjának megfelelően többek között a tenisz, a vitorlázás és a golf sportágakkal melyek azonban mind a napig megtartották exkluzív jellegüket.