Siklódi Csilla szerk.: Tradicionális sportok, népi játékok (A Sportmúzeum Kincsei 2. Budapest, 1996)

Oszét fiújátékok (Szabó István)

kezét behajlítva vállához emeli és teljes erővel előre löki azt. A lehulló kő a földre huppanva mutatja a dobó lába előtt húzott vonal és az elvetett kő közti távolságot, vagyis a dobás nagyságát. A versengésben az nyer, aki a legmesszebbre tudja dobni a követ. A ~ a súlylökés és a diszkoszvetés mozgáselemeit ötvözi. Általában kőhajításnak, kődobásnak nevezik, de Digorban "kézfejes dobás" a neve. A követ mindig a játék résztvevőinek életkora szerint választották ki, súlya többnyire 5-6 kilogramm. Kötélhúzás Két játékos háttal áll egymásnak. Kötéllel vannak összekötve, mégpedig úgy, hogy az a karjuk alá van fűzve. A játékosok térdelő helyzetből, kezükkel a földre támaszkodva várják a versengés kezdetét. Ha a játékvezető jelet ad, húzni kezdik egymást: igyekeznek mellükkel a kötélnek feszülve elhúzni a másikat. Az győz, aki a másikat áthúzza a saját térfelére. A játék másik változata csoportos: két azonos lélekszámú csapat áll szemben egymással és egy hosszú kötelet fognak. Adott jelre maguk felé kezdik el húzni a kötelet. Az a csapat győz, amelyik a másikat egy kijelölt helyig elhúzza. Esküvők, ünnepek alkalmával rendszerint utca utcával, család családdal mérkőzött, s mindegyik csapat a legerősebb és legügyesebb embereit állította ki. A verseny érdekes és vidám volt. A vesztes csapat levonult a színről, kiesett a játékból, helyére más családok, utcák csapatai léptek. Birkózás a derékszíjat fogva Az oszétek között a birkózás az egyik legnépszerűbb sportjáték. Két változatát gyakorolják: a gáncsvetéses, láb fogást is megengedő, vagyis a szabadfogású birkózásra emlékeztető módozatot, illetve a gáncsvetés és lábfogás nélküli formát. A küzdők egymás vállát fogják és csak kézzel küzdenek. Tilos az ellenfelet derékon kapni és a mellének feszülni. Nagyon népszerű volt az övbirkózás. Ez nagyon egyszerű birkózási forma, a győzelem a birkózó ügyességén és erején múlik, nincs benne semmiféle technikai trükk, mint a kötött-vagy a szabadfogású hivatalos birkózás esetében. Ugyancsak hiányoznak belőle a technikai fogások, és nem igényel semmilyen speciális öltözéket sem. Csupán erős derékszíj kell hozzá, amelyet a mérkőzés előtt felcsatolnak. A küzdő ráteszi a másik fél vállára az állát, és úgy fogja meg ellenfele derékszíját, hogy bal keze a másik jobbja felett legyen. Terpeszállásból indítanak, a jobb láb kissé előbbre lép. A test előredől, rátámaszkodik a jobb lábra. Adott jelre megkezdődik a küzdelem, amely abból áll, hogy a küzdők igyekeznek a partnerüket levinni a földre. Amelyik először érinti kezével a földet, veszít. Ha azonban hanyatt, hasra vagy térdre esik, de keze nem engedi el a másik övét és nem érinti kézzel a földet, a küzdelem tovább folyik. Az övet azonban elengedni, és újra megragadni szigorúan tilos.