Siklódi Csilla szerk.: Tradicionális sportok, népi játékok (A Sportmúzeum Kincsei 2. Budapest, 1996)

Oszét fiújátékok (Szabó István)

és gyakorolt hagyomány. Az oszétek azonban konkrét bizonyítékokkal, méghozzá írott anyaggal is alá tudják támasztani a fentieket. Ok ugyanis abban a szerencsés helyzetben vannak, akár a finnek vagy az észtek a maguk nemzeti eposzaival: a múlt század végén összegyűjtötték és lejegyezték a népük korai történetét plasztikusan bemutató mondai, népéleti hagyományokat, és a Kalevalához vagy a Kalevipoeghez hasonlóan egésszé formálták, eposszá gyúrták azokat. így a "

Nárt" eposz kitűnő forrásként használható a népélet valamennyi területére vonatkozóan. Említés történik például olyan fizikai gyakorlatokról, mint a céllövés, birkózás, futás, ugrások, hegymászás, kődobás, súlyemelés és a súlyok minél messzebbre vitele, a lovaglás, különféle akrobatikus gyakorlatok bemutatása a ló hátán, a természeti akadályok folyók, vízmosások, szakadékok - minél gyorsabb legyőzése lovon vagy gyalogosan. Mindezek az eposz hőseinek sorsát gyerekkortól végigkísérve, a különböző életkorhoz köthető játékokként, szokásokként is értékelhetők. Az eposz egyik fő alakja: Batradz például a játékait leíró egyik epizódban a következőket cselekszi: "A kis Batradz hét ifjút látott és köszöntötte őket: - ügy hallottam, hogy egy tojást választottatok célpontnak, és arra kell majd lőni az egyik partról át a másikra. Én is eljöttem hát, hogy részt vegyek a céllövő versenyen. - Az egyik fiú íjat és vesszőt adott Batradznak, aki kilőtte a vesszőt. De az belehullott a tengerbe. A fiúk nevetni kezdtek. - Ne nevessetek! Azért esett bele, mert nem szeretek oktalanul lövöldözni - mondta Batradz. - Szúrjunk inkább egy tűt a tojásba, és aki beletalál a tű fokába, az igazi férfinak tekintheti magát.- Beleszúrták a tűt és letették a tojást a tenger egyik partjára, s az Alsó Narok szépei és büszkeségei, vagyis közülük a legjobbak a túlsó partról eregetni kezdték vesszőiket a célpont felé. Egyetlen nyílvessző sem talált célba. Csak a Batradzé, aki szintén kilőtte nyilát és a vessző átsuhant a tű parányi fokán." (Szkazanyija o nartah. Oszetyinszkij eposz. Moszkva, 1978. 307. p.). Játékkutatók (Gagiev, Uarzati) és etnográfusok értékelése szerint ez a kis idézet nemcsak azt tükrözi és igazolja, hogy az oszétek már az ősidőkben is gyerekkortól kezdve igyekeztek az élet minden területén bizonyítani, ki a legerősebb, a legügyesebb, a legkitartóbb, a legnagyobb munkabírású. Jelzi azt is, hogy a feladatok, a próbatételek valóban erőpróbálók, komolyak, mert a látszatfeladatokban való győzelem a férfiasságnak nem igazi bizonyítéka. E magyarázat szerint Batradz nyila első alkalommal azért nem talál célba, mert az ifjú hős méltatlannak találja a cél nélküli lövöldözést, s nem vesz részt tét nélküli vetélkedésben. Ám ami emberpróbáló, abban már kitűnik, hisz azután már kijár az általános tisztelet. Gagiev, egyik munkájában idéz is egy gyermekjátékot e megállapítás alátámasztására. Ilyen a bothajítás nevű ősi sportjáték, amely - véleménye szerint - a kopjavetés emlékét őrzi. A kopját-botot nem lehet csak úgy elhajítani. Csak váll mögül