Siklódi Csilla szerk.: Tradicionális sportok, népi játékok (A Sportmúzeum Kincsei 2. Budapest, 1996)

Tradicionális sportok, népi játékok (Siklódi Csilla)

Siklódi Csilla Tradicionális sportok, népi játékok A múlt mozgáskultúrájának kutatásában általában csak annak egyik összetevője, a néptánc kapott nagyobb figyelmet, míg a játékos és sportszerű összetevői kevéssé ismertek. Ezt a világot szeretnénk egy kicsit közelebb hozni a ma emberéhez, megértetve, hogy örökségünkben a szellemi kulturkincstől a mozgáskultúra elválaszthatatlan. A Testnevelési és Sportmúzeum kutatói a címben jelzett téma feldolgozását 1992-ben kezdték meg. Még ugyanebben az évben közös kutatást kezdeményeztek a tartui Észt Sportmúzeummal és a helsinki Olimpiai Múzeummal. Az együttműködés gondolata nem valamely közös őstörténeti örökség kereséséből származik, hanem annak a lehetőségnek a felismeréséből, hogy a már adott kulturális kapcsolatok és a nyelvrokonság alapján kedvező lehetőség nyílik a megcélzott intézményekkel az együttműködésre, a szokások, hagyományok, gyermekjátékok összehasonlítására, a múzeumi munka kutató, elemző módszereinek összevetésére. A munka mindhárom országban az anyaggyűjtéssel, a lehetőségek feltérképezésével kezdődött. A részeredményekről évenként beszámoltunk egymásnak, egyeztettük a további kutatások irányát. Ennek a négyéves munkának az eredményét egy kiállításban szeretnénk megismertetni az érdeklődőkkel. Kiadványunkban összefoglaltuk azokat a négy év alatt elhangzott előadásokat amelyek a későbbi kutatás számára is kiindulópontként szolgálhatnak. Amióta századunk egyik legnagyobb történésze, Johan Huizinga megjelentette Homo ludens című könyvét, a "játszó ember" kutatása a társadalomtörténeti tanulmányoknak is a homlokterébe került. Az elemzések nyomán mindenki számára bebizonyosodott, hogy a játék, beleértve a modern értelemben vett sportot is, az emberi szociális lét, viselkedésforma egyik alapvető eleme. Történeti vizsgálata nem csupán arra ad választ, hogy az adott időszakban milyen játékokat játszottak, hanem arra is, hogy ezek milyen szerepet töltöttek be a társadalomban, az oktatásban, a szocializációs folyamatban. A játék nemcsak időtöltés, szórakozás, hanem a gyerekek életében a tanulás első megjelenési formája. Ez nemcsak emberi vonás, hiszen az állatkölykök is a játszás, hancúrozás során sajátítják el a vadászat vagy a csoportos élet bizonyos szabályait. A gyerekjáték - főleg a nagyobb gyerekek játéka - a felnőttek világának egy sajátos tükörképe. Játékaik egy része a felnőttek eszközeinek kicsinyített változata, azt mutatja ami az ő életükben a legfontosabb, így a gyerekek azzal játszanak kezdetben, amivel később dolgozni fognak. A címben jelzett két tevékenység nagyon szorosan egymáshoz kapcsolódik,