Siklódi Csilla szerk.: Sport Anno (A Sportmúzeum Kincsei 1. Budapest, 1993)

Sport anno... (Siklódi Csilla)

ban, a Felvidéken, Erdélyben és a Délvidéken is. Válogatásunk első része erről a hőskorról szól, természetesen a gyűjtemény adta lehetőségek keretein belül. A Szabadka-palicsi és a kolozsvári fotókat külön-külön fejezetbe válogattuk, hiszen nagy számuk, és főleg a két területet összekötő Vermes Lajos személye is indokolta ezt. A korai sportfotókat nézegetve biztosan több dolog is eszébe jut a szemlélőnek, az azonban mindenkinek fel kell tűnjön, hogy a többi sportághoz képest milyen sok kerékpáros kép van. Már az 1880-as években is népes kerékpárklubok működnek, amelyek tagságát a városi tisztviselők, polgárok soraiból toborozták. Abban az időben a kerékpározás jelentette a technikai sportot, és ami még annál is fontosabb, az iparosodás, haladás szimbólumát látták benne. Külön említést érdemel az is, hogy a versenysport, és egyáltalán a szervezett sport fejlesztésének fontosságát legnagyobb politikusaink, az ország vezetői is belátták, sőt tevékenyen közreműködtek ebben. Ennek bizonyítására közöljük Deák Ferenc dedikált fényképét, amit Dedinszky Kálmánnak ajándékozott, amikor az megköszönte a Nemzeti Torna Egylet székházának felépítése érdekében tartott nagy beszédét. A Millenáris pálya építését ellenőrző bizottságban is hasonlóan fontos személyekkel találkozhatunk. A mai ember számára kicsit furcsa, vagy meglepő lehet az is, hogy a torna mennyire csapatsportnak számított. Ez nemcsak azért volt így, mert a gumiasztalt pótolták, vagy helyettesítették azzal, hogy többen kifeszítve tartottak egy ponyvát, amíg társuk különböző ugrásokat mutatott be rajta, hanem azért is, mert akkor nagyon divatosak voltak az azóta már kicsit feledésbe ment sportágak, mint a tornagúla, vagy a csapattornázás. Az utóbbi külön olimpai számként is szerepelt, és a magyarok nagyon szép sikereket értek el benne, amint majd ezt a stockholmi olimpiánál tárgyaljuk is. Az pedig, hogy a torna milyen fontos volt és maradt az iskolai oktatásban, éppen csak felidézi az a kép, amely egy békési elemi iskola tornaünnepély én készült a múlt század végén. Összefoglalásul, a fejezetet lezárva nem is lehetne más megállapítás, mint az, hogy a hőskor lelkes sportbarátainak, sportolóinak tevékenysége nem volt eredménytelen. Az 1896-os milleneumi ünnepségek része volt az a nagy tömegeket megmozgató ,,Dísztornázás", amelyen maga ,,császári és királyi Őfensége", I. Ferenc József volt a díszvendég. Ugyanebben az évben a Nemzeti Múzeum adott helyt annak a sport tört éne ti gyűjteményes kiállításnak, amelytől a magyar sportmúzeológia kezdeteit datálhatjuk. Ez volt a nemzetközi porondra lépés időszaka is, amelytől kezdve rendszeresnek mondhatóak a legnagyobb nemzetközi versenyeken kivívott elismerések, kiemelkedő eredmények. Ezek közül a legfontosabbakat a következő, olimpai fejezetben tárgyaljuk majd. 10