Siklódi Csilla szerk.: Sport Anno (A Sportmúzeum Kincsei 1. Budapest, 1993)

Vermes Lajos a „gáncsos lovag" (Siklóssy László)

Vermes Lajos a "gäncsos lovag VERMES LAJOS, az ezernyolcszáznyolc­vanas évek allround atlétája korának legjelleg­zetesebb sportalakja. Bármily furcsa részletek is tarkítják szereplését, ö a magyar sporttörté­nelemben ismert leglelkesebb sportagitátor. Így jellemezném Vermes Lajost, ha három sor­ban kellene végeznem vele, de Vermest nem lehet polgári agyaknak szánt három sorban el­intézni. Ki tehát ez az ember, a furcsák közt is ez a legfurcsább? Egyéniség vagy típus? Don Quijo­te ő vagy Munchausen báró, avagy Háry Já­nos? Szent, vagy őrült? Lángész, vagy elmehá­borodott? Hérosz, vagy clown? A hasonlatok sora további fokozást kíván, de már nem Vennes javára. Vermes már sántít­va marad el afféle összehasonlításban, amely Sándor Móric gr. s a két nagy ,,vándor pat­rióta", Wesselényi és Kendeffy mellé állítja. A simile mégis kínálkozik. Sándor Móric gr. kétségtelenül Vermes lova­sított elődje. A kettő közül ő a hérosz, Ver­mes a paródia. Cseréljük ki Sándor Móric tál­tosait zörgő magas kerekekkel és megkapjuk Vermest. Mindketten egyek abban, hogy nem ismernek lehetetlent, sportjuk kedvéért min­den őrültségre hajlandók. Azt mondtuk Vermesről, hogy ő a magyar sporttörtétielemben ismert leglelkesebb sport­agitátor. Ezért helyt kell állnunk. De hogyan álljuk ezt, amikor sportagitátoraink sorában olyan neveket tatálunk, mint Széchenyi Ist­ván gr.. Bakody Tivadar, Matolay Elek, Ester­házy Miksa gr.. Molnár Lajos? Mi akkreditálja Vermest ebben a társaságban, ahol megalapo­zóit tudás, széles látókör, határozott, hatal­mas gesztusok, önismeret és szerénység az uralkodók. Mindenekfelett pedig reális élet­tel való számolás. Hogy kerül Saul a prófáták közé? Hogy jut ez a kapkodó, irreális ember ebbe a társaságba? Az óriási különbség Vermes és e komoly na­gyok közt szembeszökő. Azok mind ésszel kí­vántak híveket szerezni eszméiknek, amelyek közt helyet kapott a sport is. Ismerjük el, elő­kelő helyet. Ezenkívül azonban mással is fog­lalkoztak, másért is lelkesedtek. Vermes csak a sportért lelkesedett. Azoknak a nagyobb és épebb lelkeknek megadatott az, hogy az övé­nél kisebb erőfeszítéssel a sportért való agi tá­lason túlmenően sportalapítókká váljanak. Le­ge artis ültettek ők hatalmas tölgyeket, ame­lyek árnyában ma is üdülhetünk. Vermes ala­pításairól érdekkel olvasunk, de azokat nem érezzük ily tölgy szemeknek. Vermes Lajos sportagitátor, aki az élet való­ságával nem törődik. Az egész ember egy óriá­si lelkesedés-hypertrophia, amely görög füzes fáklyaként rohan az élet országútján, hogy hir­desse a sport dicsőségét. És ezenközben a ma­gáét is, a fáklyatarlóét. Hazájáét, a tágabbét, egész Magyarországét s a szűkebbet, Szabad­káét, Palicsét, Nagybudafalváét. Itt a világ kö­zepe. Itt dőlnek meg feketekávézás közben a világrekordok. Egyéni sikerei vegyesek tömegsikerekkel. Pallcsra özönlik a nép. Ezrek nézik végig a mérkőzéseket. A lapok kolumnás tudósítások­ban számolnak be a nagy sporteseményekről. Vermeshez elzarándokolnak. Vermest ünnep­lik. Vermest hívják és várják. Némelykor hiába várják. Ha megjelenik, új sport gárda tömörül körülötte. Példával maga jár elől, száznál több medália díszíti mellét. S az érmek csillogását újabb tömegszuggesztióra használja fel. Bizonyára számtalanszor elmondta ő is az

Next

/
Oldalképek
Tartalom