Siklódi Csilla szerk.: Sport Anno (A Sportmúzeum Kincsei 1. Budapest, 1993)

Sport anno... (Siklódi Csilla)

Mielőtt a kötetet alkotó képek részletes ismertetését elkezdenénk, engedtessék meg nekünk, hogy rövid történeti áttekintéssel megrajzoljuk annak az időszaknak — az egyesületi mozgalom, a szervezett versenysport kezdeti időszakának — hátterét, amelyből Mező Ferenc gyűjteményének nagyobb része származik. Legkorábbi képünk az 1870-es évekből van, illetve az 1930-as évek végén zárul a válogatás. A kezdő dátum természetesen nem jelenti a magyar sport kezdeteit is egyben. A magyar történelemben a honfoglalás előtti időkből ismerünk vadászat-ábrázolásokat. Az Árpád-korból is tudósítanak a krónikások a király és kísérete szórakozásáról, amely között a vadászat fontos helyen szerepel. Később, pl. Nagy Lajos korában a királyi udvarokban rendezett lovagi tornák az udvari élet központi eseményei közé tartoztak. A lovagok már kora ifjúságuktól gyakorolták a vívást, lovaglást, hogy megfeleljenek a lovageszménynek. A lovagiasság, a másokat védeni kép es fiz ikai fe Ik észült s ég nap ja in kig élő e l vára sok az ifjúság körében. A XIX. század elejéig élesen kettévált a nemesség szórakozásként űzött sporttevékenysége és a népszokások kategóriájában összefoglalható játékok, vetélkedések. A polgárság megjelenése változtatott ezen a helyzeten. A nemesség és parasztság között igyekeztek megteremteni saját kultúrájukat, szokásrendjüket. Hozzátartozott ehhez még az önvédelemre való törekvés is. Ezek végeredményeként sporttevékenységük a kézművesiparhoz hasonló, szervezett keretek között polgári lövészegyletekben, illetve a mai ember számára furcsának ható tűzoltóegyletekben zajlott. Legelső közösségi sport épületeink is lövöldék voltak, sok emlékanyag maradt fenn tevékenységükről. A XIX. század elejének reformtörekvései nem múltak el nyomtalanul a sporttörténet tekintetében sem. Elég ha csak arra utalunk, hogy a legnagyobb reformerek — köztük elsőként említendő gróf Széchenyi István — voltak hazánkban több sportág alapítói is. Angol mintát követve képzelték el a testedzést. Széchenyi mindenhol hangsúlyozta az úszás, gyaloglás, az iskolai testedzés fontosságát. Nevéhez fűződik a lóversenyek meghonosításán túl a Vívolda létesítése, az első csónakok, yachtok megrendelése, és még sok egyéb. Siklóssy László 1928-ban megjelent háromkötetes nagy munkájában — A magyar sport 1000 éve — Széchenyi, Wesselényi tevékenységét korszakot lezáró határként értékelte. Megkezdődtek a rendszeres gyakorlatozások, de az általánosan erős német kulturális befolyás miatt a német gimnasztika terjedt el kissé módosultva, szabadban űzhető, játékszerű feladatsorok formájában. Egy emberöltővel később Eszterházy Miksa gróf erre az alapra ejjíthetett, amikor az egyetemi ifjúság körében az atlétika megismertetése, népszerűsítése érdekében tartott beszéde után elérkezettnek látta az időt arra, hogy 1875-ben megalakítsa az első igazi sportklubot, a Magyar A thletikai Clubot (MAC). Még ugyanabban az évben megtartották az első nagyszabású bemutatójukat is. Ez nemzetközi összehasonlításban is nagyon korainak számít, hiszen a szervezett versenyek éppen csak elkezdődtek ebben az időben. Angliában például 1868-ban tartották az első Oxford—Cambridge versenyt. Csak az első lökést kellett megadni, a MAC után sorra alakultak a különböző egyesületek, nemcsak Budapesten, de a vidéki nagyvárosok-