Cseh Valentin szerk.: „70 éve alakult a MAORT” – tanulmányok egy bányavállalat történetéből (2009)

Tóth János: A MAORT lakótelepek

MAORT lakótelepek Zalában építészet hangulatát, stílusjegyeit. 1939-ben Keresztes Győző technikus, az üzem építésvezetője tervei alapján 6 db kétszobás tisztviselő ikerház építése kezdődött. Ezek egyenként 187 nr-esek voltak. 1941-ben fokozódott az építkezés. Mérnök-, risztviselő- és munkáslakások készültek. 1940-ben feltárták a Lovászi mezőt. A következő évben (1941.03.10.) itt is nagy erővel indultak a lakásépítkezések. A sok új alkalmazott részbeni elhelyezésére ideiglenes lakóbarakkokat építettek. Az üzemi dolgozók megfelelő ellátására üzemi étkezdét, üzletházat, vágóhidat, munkásfürdőt, mosodát építettek, először Bázakerettyén, majd később hasonlóan Lovásziban is. A vállalat vezetősége úgy döntött, a központosítható részlegeket és a műszaki, adminisztrációs vezetőséget Nagykanizsán helyezi el. A város a sétakert egy részét átadta a MAORT-nak mérnök- és tisztségviselő-lakások építésére. E lakótelepre azonban nem illettek a göcseji dombok parasztházaira emlékeztető kerettyei és lovászi épületek. Új terveket kellett készíteni. Kozma Lajos építész „Das Neue Haus" című könyve alapján Berkes József építőmester - MAORT alkalmazott - tervezte a 3, 4 és 5 szobás mérnökházakat. Előzőleg ugyan tanulmányozta a budapesti Wekerle telep, a pasaréti úti lakótelep és az ONCSA telepek lakásait, de ezeket nem találta adaptálhatónak. A többi mérnök- és tisztviselőlakás terveinek egy részét már Viktor Gór muraszombati születésű építésztechnikus készítette, dr. Kotsis Iván műegyetemi tanár terveinek felhasználásával. A MAORT építési tevékenysége 1943 nyaráig volt a legaktívabb. Az Építési Csoportban 49 tisztviselő tevékenykedett, és az építési vállalkozók alkalmazottain túl több mint kétezer dolgozót alkalmaztak. Az év hátralévő részében, majd 1944-ben a hatósági rendelet és a háborús események miatt elsősorban óvóhelyeket és az üzemi berendezések köré védőfalakat építettek. (A háború után a védőfalak széthordásával jutottak építési anyaghoz.) Még ebben az évben Szőnyben elkezdődtek az olajfinomító építési munkálatai. Az ott tevékenykedő személyzet részére favázas lakóházak készültek. 1945 végéig a háború és anyagbeszerzési nehézségek miatt az eredetileg tervezett 80-110 lakásnak csak a fele (50 db) készült el. Bősze Kálmán erdőmérnök, az építési iroda vezetője, csak a lakóhelyiségek alapterületét írta elő, de ő tervezte a kertek növényzetét és irányította a kertészeti munkákat is. A házak formájával és elhelyezésével többen nem értettek egyet, többek között azért, mert a szobák nem az utcára, hanem a kertre néztek. A kertekben mellőzték a beton járdát. Bősze Kálmán lapos ürömi követ hozatott - ötszörös áron - és csak ilyen járdákat, tipegőket alkalmaztak. A házak itt is jó anyagból és jó minőségben épültek. Az akkori hazai építési szokásokat 30 évvel megelőzve, konyhai- és ruhatári beépített szekrényeket is készítettek. Az építési anyagokat a háború alatt is jó szervezéssel és cserekereskedelemmel igyekeztek beszerezni. Tégláért cserébe Nagykanizsán bevezették a földgázt az I. sz., Stern-féle téglagyárban. Erdélyben fenyőerdőt vásároltak, a fákat kivágatták és hazaszállították. Ebből készült idehaza a gerenda, léc és deszka. A betonacél zömét a trianoni határokon szétvert betonbunkerekből gyúíjtörték össze. A helvi szállításokat propán-bután üzemű gépkocsikkal végezték. 1942-ben elkészült a terve egy Nagykanizsán felépítendő háromemeletes bérháznak. A látott mindhárom lakótelep valamennyi épülete - szemben számos, a közelmúltban épült lakóházzal - megfelelt minden szempontból funkciójának, megérdemli a dicséretet. Vitruvius római építész az i.e. I. században az antik építészet ismereteinek összefoglalója mondja: Három dolgot kell minden épületnél figyelembe venni, amelyek nélkül egyetlen épület sem érdemli meg a dicséretet: és