Cseh Valentin szerk.: „70 éve alakult a MAORT” – tanulmányok egy bányavállalat történetéből (2009)

Srágli IMJOS: A magyar gazdaság, politika és a MAORT

elfogadhatatlan műszaki érvek mellett „meggyőző" politikai indokokat szintén szolgáltassanak.

1

'

4 A MAORT-per tárgyalása 1948. november 26-án kezdődött.

123 Az ezt megelőző napok a vádlottak és a tanúk tárgyalásra való "felkészítésével" teltek. A tárgyalás előkészítése során nemcsak a vádlottakat igyekeztek meggyőzni, hanem a tanúkat is. Minden bizonyítékot, amely a vádak ellen szólhatott volna, az AVH megkísérelt eltüntetni.'

26 Az ítéleteket december 9-én hirdették ki. A tárgyaláson a vádlottak - az előzetes fenyegetés ellenére - az ellenük felhozott vádaknak csak egy részét ismerték el. A demokratikus államrend és a köztársaság védelméről szóló 1946. évi VII. törvénycikk, valamint az 1947. évi XXXIV. törvénycikk alapján hozott, 1948. december 9-én kihirdetett ítéletek súlyosak voltak: a demokratikus államrend megdöntésére iránvuló bűncselekményért Papp Simont halálra, Abel Bódogot 15 év fegyházra, Binder Bélát 4 év börtönbüntetésre ítélték, míg Barnabás Kálmánt felmentették. A védőügyvédek semmisségi panasszal éltek.

12 Az ügyet másodfokon 1949. január 20-án a Népbíróságok Országos Tanácsa tárgyalta. A tárgyaláson az elítéltek nem voltak jelen. A másodfokú tárgyaláson megismételték az erősen átpolitizált vádakat, de néhány enyhítő körülményt figyelembe véve, módosították az ítéleteket: Papp Simon halálbüntetését életfogytiglani, Abel Bódog büntetését 10 évi fegyházra mérsékelték, Binder Bélánál eltekintettek a vagyonelkobzásra és egyéb joghátrányokra vonatkozó kitételekről, Barnabás Kálmán felmentésével a bíróság egyetértett.

128 Az egész eljárásból kitűnik, hogy nem a vádlottak megbüntetése volt a cél, hiszen ártatlanok voltak, és csak eszközül szolgáltak, hanem az, hogy ország-világ előtt igazolhassák a MAORT állami kezelésbevételének jogosságát, s azt, hogy Magyarország a jóvátételi és nemzetközi gazdasági szerződésekből fakadó exportkötelezettségének a szabotázs miatt nem tud eleget tenni. A per ugyanakkor politikai propaganda célokat is szolgált. Rendezői hangsúlyozták az amerikai imperializmus ártó szándékát, a belső ellenség jelenlétét, az éberség szükségességét. A perben elítéltek sorsát az ítélet életük végéig meghatározta. A i\IAORT vezetői elleni szabotázs vád és per a magvarországi olajipart, annak szakembereit, munkásait is rendkívül hátrányosan érintette. Az iparban dolgozók egész generációjának életét határozta meg, hogy egy olyan vállalatnál dolgoztak, amely „szabotálta" a népi demokrácia építését. A MAORT és vezetői tevékenységének megítélésében 1948 után négy évtizeden át a politikai szempontok játszották a meghatározó szerepet. A szakemberek mindvégig vallották a MAORT termelési elveinek helyességét, többségük tudta, hogy szabotázs nem történt. Véleményüket azonban nem hangoztathatták. Az írott források, a per koncepciós jellegét bizonyító dokumentumok a kutatók elől elzárva maradtak szinte egész napjainkig.'

2

'' Az állami kezelésbevétel ugyan jogilag nem jelentett államosítást - azaz a tulajdonviszonyokat nem érintette -, de a gyakorlatban alig valami különböztette meg attól. A MAORT állami kezelésbevételét 1949. december 31-ével megszüntették, ugyanakkor az 1949. évi 20. törvényerejű rendelettel állami tulajdonba vették. Korábban (1948 előtt) jól működő szervezetét A vádirat novemberre készült el. Szerkesztője az AVH részéről Yáradi György százados, a budapesti népügvészség részéről Bodonvi Márton népügyész volt, hozzá az adatok zömét Székely Pál szolgáltatta. Segítői, a vád szakértői Szurovy Géza és Forgács László voltak. OL Z 356. 10.cs.100.; A per menetét részletesen és hitelesen ismerteti: PAPP 200(1., 226-228. MOIM Arch. Gy. 49/9. MOIM Arch. Oy. 53/1. MOIM Arch. Civ. 53/1. A MAORT-iigy gazdasági és poktikai utóéletéről: SRÁGLI 21)05.