Cseh Valentin szerk.: „70 éve alakult a MAORT” – tanulmányok egy bányavállalat történetéből (2009)
Magyarics Tamás: Az Egyesült Államok és a MAORT államosításának kérdése
magyar a kormány által kért 10 millió dolláros hitel végső soron a szovjetek kezébe fog kikötni, ezért nem érdemes azt folyósítani, másfelől a Kisgazdapárttól is megtagadott minden anyagi segítséget azzal a nemzetközi jogilag megalapozott magyarázattal, hogy Washington nem akar a magyar belpolitikába beavatkozni - egv olyan időben, amikor a Magyar Kommunista Párt jelentős polidkai és pénzügyi támogatásban részesült a szovjetektől. Megjegyzendő, hogv az amerikaiak az általuk fontosnak tartott országokban nem ragaszkodtak ennyire a nemzetközi jogi normákhoz: Olaszországban például a kereszténydemokraták komoly amerikai anyagi támogatásban részesültek a parlamenti választások előtt. Magyarország érdekében egy ízben exponálták az amerikaiak magukat: az 1947-es párizsi béketárgyalásokon megakadályozták a túlzott mértékű szovjet jóvátételi követeléseket Magyarországgal szemben és sikerült felére csökkenteni (300 millió dollár) a Magyarország által a Szovjetuniónak, illetve Jugoszláviának és Csehszlovákiának fizetendő kárpótlás összegét. A nyugati hatalmak magyarországi politikai befolyását a nagypolitikai realitások mellett az a tény csökkentette, hogv a Szövetséges Ellenőrző Bizottság elnöki tisztsége a szovjeteknek jutott, akik teljes mértékben kihasználták az ebből fakadó helyzeti előnyüket. Gazdasági téren a potsdami nyilatkozat, ami lehető\ r é tette a német javak kisajátítását, ugyancsak Moszkva kezébe játszott a Vörös Hadsereg által megszállt területeken. Arthur Schoenfeld már 1946 ta\ r aszán felismerte, hogy a szabad választások önmagukban nem segítettek Magyarországnak abban, hogy független maradjon akkor, amikor a gazdasági életét a szovjetek gyakorlatilag teljes mértékben az ellenőrzésük alá \ r onták, \ r agy legalábbis erre törekedtek. Az amerikai követ úgy látta, hogy a magyar politikai tényezők közül lényegében egy-két kivételtől eltekintve senki sincs, aki kellő eréllyel és hatalommal szembe tudna szállni ezzel a folyamattal. Washington legerőteljesebben 1946. március 2-án lépett fel a magvar gazdaság teljes mértékű szovjet ellenőrzés alá kerülése ellen. Ekkor a moszkvai amerikai ügyvivő, George F. Kennan jegyzékben fejtette ki kormányának azon álláspontját, mely szerint a magyar gazdaság helyreállítása az európai kontinens rehabilitálása szempontjából fontos. Az amerikai vezetés elsősorban amiatt aggódott az európai gazdaság állapota miatt, mert egy esetleges gazdasági összeomlás katasztrofális hatással járt volna az Egyesült Államokra nézve is. Továbbá, politikai és nemzetközi jogi szempontból (a megszállók kötelesek az ellenőrzésük alá került területeken a rendet fenntartani, a megfelelő életszínvonalat és vagyonbiztonságot garantálni, stb.) az amerikaiak attól tartottak, hogy ha Európa hagyományos mezőgazdasági területei Közép- és Kelet-Európában nem képesek ellátni a Nyugatot megfelelő mennyiségű élelmiszerrel, akkor az ő nyakukba szakad ez a kötelesség. Kisebb horderejű volt az a kérdés, hogy a szovjetek magvarországi gazdaságpolitikája miatt veszélybe került a magyarországi amerikai befektetések, illetve az Egyesült Államok állampolgárait megillető kárpótlási kötelezettségeknek is nehezebben tudott ilyen körülmények között eleget tenni Magyarország. Végül, a - legalábbis a századforduló óta - hagyományosnak mondható amerikai külkereskedelmi elv, a „nyitott kapuk" elv értelmében Washington sérelmezte, hogv állampolgárai nem egyenlő feltételekkel versenyezhetnek a magyarországi befektetetéseknél. A „fordulat éve" Magyarországon is 1947 volt: ekkor tartóztatták le a Kisgazdapárt főtitkárát, Kovács Bélát (február), kényszerítették a kommunisták Nagy Ferenc miniszterelnököt a lemondásra és ekkor szervezték meg augusztusban a hírhedt „kékcédulás" választásokat. Októberben az amerikai külügyi vezetés határozatot hozott, hogy Magyarország miatt nem
