Cseh Valentin szerk.: „70 éve alakult a MAORT” – tanulmányok egy bányavállalat történetéből (2009)

Laklia Tibor: A MAORT egy egykori dolgozó szemével

Lakká Tibor: Közlekedési, Hírközlési és energiaügyi Miniszterin/?/ A MAORT egy egykori dolgozó szemével Tisztelt Vendégeink, kedves kollégák, barátok! A Magvar Olajipari Múzeum igazgatója, Tóth János úr felkérését, egy rövid visszapillantásnyi beszélgetésre, örömmel vállaltam. A rendkívüli események rendkívüli megoldásaként lettem 16 évesen a MA( )RT dolgozója és ez a körülmény egész életemet alapvetően meghatározta. Ez az én történetem úgy kezdődik, hogy családunk 1936-ban Söjtörre költözött. Ennek következtében kisdiákként szemtanúja lehettem a szomszéd faluban, Pusztaszentlászlón egv új üzem - vagy inkább egy új világ? - kialakulásának. Az „új világ" jelző talán túlzás is lehetne, de a harmincas évek Zalájában nem volt az! - A megyében a néhány téglagyáron kívül nincs ipar. A parasztgazdaságok többsége nagyon szegény, itt sincs munkaalkalom. A rossz közlekedési viszonyok - időszakosan járhatatlan utak, alig észrevehető, éppen csak alakuló autóbusz-közlekedés és ritka vasúti hálózat - nem segíthette a fejlődést. Ebbe a korszakba kell belehelyezni a „fúrósok" megjelenését. Először a megye legelzártabb térségében, Borsfától nyugatra, Bázakerettye térségében, majd a déli határ mentén Lovásziban, végül Pusztaszentlászlón alakul ki munkalehetőség: fuvar lófogattal (tüzelőanyag, majd csőés szerelvény-szállítás), földmunka (kubikos munka, elsősorban árokásás [csővezeték-építés], tereprendezés, útjavítás), iparosok (először a fúrásnál, majd a lakótelep építésnél: kőművesek, ácsok, géplakatosok), tisztviselők. Kis mintaként: Pusztaszentlászlón az üzemhez a kezdetben fúráshoz mintegy 10-15 fő, üzemépítéshez kb. 30-40 fő, termeléshez 40-50 fő. Az üzemben egy év múlva, 1943-ban már 200-250 fő dolgozott, ennek kb. a fele volt közvetlenül a közeli községből, fele „betelepült". Természetesen ez a csapat vásárlóként azonnal megjelent a boltokban, a kocsmákban, a hentesnél, lakásbérlőként a nagyobb falusi házakban. A más vidékről odahelyezettek gyereke növelte az iskolai tanuló létszámot. Valóságban megváltozott az élet Zalában. Hogyan lettem olajos? A II. világháború kellős közepén, 1944. április 20-án, Nagy Ödön a pusztaszentlászlói üzem vezetője vett fel „napszámosnak", több diáktársammal együtt. Ehhez az a magyarázat kívánkozik, hogy a háborús események miatt a tanítás az iskolákban április l-jén megszűnt, így a már felnőtt korhoz sorolható diákok siettek állást találni. A zalaegerszegi középiskolákból - a környék falvaiban laktik - jöttünk legtöbben, de más területről is néhányan kerestek munkát Pusztaszentlászlón. Az erősödő légoltalmi rendelet alapján szinte valamennyien a légoltalmi szolgálathoz kerültünk. Ez a szolgálat lényegében egy éven át, a háború befejezéséig tartott. Az üzemekben természetesen végrehajtottuk a légoltalmi előírásokat, de abban bíztunk, hogy a bombázás bennünket nem érint. Nem így történt: 1944. július 30-án, vasárnap Kerettyét