Cseh Valentin szerk.: „70 éve alakult a MAORT” – tanulmányok egy bányavállalat történetéből (2009)
Kovács Zsuzsa: Az olajkorszak és hatása a falusi mindennapokra a zalai településeken
központi szerephez jutott, és elindult a közel három évtizeden át tartó, ipari fejlődéssel járó gyors átalakulás útján. 183 A vállalat a településen könnyen megtelepedhetett, mert ebben az időszakban a megyében semmilyen egyéb természeti kincs kiaknázása nem folyt és az ipar más tekintetben is alacsony színvonalon állt. Egy-két téglagyártól, malomtól, erdőkitermeléstől eltekintve más vállalat nem működött a területen, így az olajipart egv néhány száz lakosú, felemelkedésre éhes, szegény falu várta Gellénházán. Egy poros kis falu a megyeszékhely árnyékában Egészen a XX. század második felének falufejlesztési időszakáig a Zala folyó, illetve a Kerka és Válicka patakok közötti településeket magába foglaló Göcsej Magvarország egyik legarchaikusabb, évszázados hagvománvokat őrző tájegysége volt. A jelenség oka elsősorban a terület természeti adottságaiban, a szűkös termést adó rossz minőségű földekben és a falvakat a közlekedéstől elzáró járhatatlan utakban keresendő. Az évszázados viszonyokat konzerváló állapotokról számolnak be a vidéket 1935-ben felkereső cserkészcsapat tagjai. Szomorúan állapítják meg, hogy nagyon sok az 1-2 holdas törpebirtokos, 134 de az alacsony aranykorona értékű földek miatt a nagyobb területekkel rendelkezők is nagy szegénységben tengődnek. Az általános nyomor magyarázza a rossz egészségügyi körülményeket, és az élelmiszerhiányt. Felnőttek és gyerekek egyaránt szűkösen táplálkoznak, gyakran előfordul, hogy a gyermekek ebédje csak egy darab kenyér, emiatt sokszor betegek és nagy a gyermekhalandóság. 185 A gyéren kiépített vasúti hálózat, illetve az esőzések alkalmával gyakran sártengerré változó utak miatt, amelyeken sem gyalogszerrel, sem pedig szekérrel nem lehet elmenni, a közlekedés elég vesződséges volt. Az agyagos utakat Göcsejben akár egv fél órás zápor is járhatatlanná áztathatta, ezért több falu a téli csapadékos és hideg időben hónapokra magára maradt, elzárva az árubeszerzéstől és miden más külvilági kapcsolattól. 186 A helyzet sok tekintetben még az 1950-es években sem sokat változott. A vizsgált időszakban Gellénházát is a szegény, közepes méretű települések közé sorolták. Szervezetileg ekkor még Nagylengyelhez tartozott, ott volt a körjegyzőség, és a körorvos rendelője is. Lakóinak száma 750 főt számlált, akik jórészt zsúptetős boronaházakban éltek. A község méreteiről, az ottani viszonyokról vall, hogy az addig név és szám nélküli utcák elnevezéséről, a házak számozásáról csak 1954-ben döntött a tanács, arra hivatkozva, hogy az olajipar megtelepedése óta egyre több a faluban az idegen, akiknek így nehezen tud levelet kézbesíteni a postás. Ekkor a fő utat Kossuth Lajos utcának, a község nyugati részén lévőt Sztálinnak, a keleti oldalit, pedig Petőfinek nevezték el. 187 Gellénházán a birtokok mérete átlagos, alig haladta meg az 5 holdat, 188 ami sok esetben a több generációt tömörítő családok szükségleteinek elegendő termény előállítására sem volt alkalmas. Az olajipari munka előtt ezért sokan mentek summásmunkára Tolna, Vas és Somogy megvébe. A 10 kilométerre lekvő megyeszékhelyre ritkán jártak, mert a rossz útviszonyok miatt 3 (ira ,s '' BACSINSZKY 1987 164. Isl NÉMETH 1935 76. 11,5 FALUSI 1935 67. NÉMETH 1935 79. " ZML Gellénháza Községi Tanács VB jegyzökönyve, 1954. január 11. ISK ZML Helytörténeti lexikon, gellénházi iratok.
