Srágli Lajos: Ásványolajtermékek és kereskedelmük Magyarországon a XIX.-XX. században (Zalaegerszeg, 2005)

dekeit nem sértette, mivel az ő termékeiket adták el, s ezekből egyszerre csak kisebb mennyiségeket igényeltek a fogyasztók. A kőolajtermékek kereskedelmének normális menetét a XX. században több alkalommal zavarták meg külső körülmények. A két háború közti időszakban - mivel az ország belső szükséglete még nem volt oly mértékben jelentős - ez nagyobb töréseket nem jelentett a kereskedelem területén. A második világháborút követő években viszont a zavaró hatások halmozódása, végül az államosítások döntő változásokat eredményeztek. Előbb az infláció, majd a kőolajtermék ellátás akadozása okozott nehézségeket. 1947-ben a jóvátétel, a Vörös Hadsereg ellátása és a meggondolatlanul megkötött külkereskedelmi szerződések vezettek oda, hogy petróleumjegyrendszert kellett bevezetni. A kőolajtermékek elosztására az ipar államosításakor alakult meg az egységes országos kőolajtermék-értékesítési vállalat, az ÁFOR. Az ÁFOR gyorsabb ütemű fejlesztése 1957-ben indult meg, amikor szervezetileg a kőolajipar kereteibe került. ÁFOR töltőállomások és kútoszlopok száma 1957-1990 1950 1957 1960 1965 1970 1975 1980 1985 1990 Töltőállomások száma 422 343 328 303 375 426 418 406 405 Kútoszlopok száma 600 499 529 611 1298 1820 1979 2025 2527 Az ÁFOR létrehozásakor egy korszerűtlen töltőállomás hálózatot örökölt. A jelentősebb változások az 1960-as évektől kezdődtek. Az új töltőállomások már korszerű, több, nagyobb teljesítményű kútoszloppal, nagyobb tárolótérrel épültek. Míg az 1950-es évek végén a benzinkút oszlopok 66%-a kézi sziÁFOR töltőállomás