Srágli Lajos: Munkások a „fekete arany” birodalmában - A munkásság és anyagi-szociális helyzete a magyarországi olajiparban (a kezdetektől az államosításig) (Zalaegerszeg, 2004)

I. Az olajipar fejlődése és munkásainak helyzete a második világháború előtt

I. Az olajipar fejlődése és munkásainak helyzete a második világháború előtt A két világháború közti években, amikor a magyar munkásosztály fejlődésében is számottevő változások mentek végbe, alakult ki ténylegesen a magyarországi olajipar és vele az olajipari munkásság. Ebben az időszakban az ipar vált a gazdasági fejlődés döntő tényezőjévé. Kiemelt szerepet kapott a hadászatilag is fontos, de az ipari fejlődéshez nélkülözhetetlen energiahordozók, nyersanyagok felkutatása és kitermelése is. A folyamattal párhuzamosan nőtt az iparból élő népesség száma és aránya. A munkásság helyzetét ebben az időszakban több tényező határozta meg. Anyagi-szociális helyzete főként a belpolitikai és vállalati stratégiai elképzeléseknek, a gazdasági lehetőségeknek, továbbá a munkások politikai aktivitásának függvénye. Az 1919 utáni években lezajló politikai jobbratolódás a politikai jogok átmeneti korlátozását jelentette ugyan, de önmagában még nem okozott vizsgált területünkön jelentős változásokat, viszont az 1929-33. évek gazdasági világválsága által térdre kényszerített gazdaság lehetőségei az anyagi-szociális körülmények rosszabbodását idézték elő. A helyzet csak az 1930-as évek második felében enyhült. A megélénkülő gazdasági élet és a kibontakozó fegyverkezési konjunktúra alapot teremtett, a munkások valóságos helyzete és az ebből fakadó elégedetlenségek kellő kényszerítő hatást gyakoroltak ahhoz, hogy az állami szociálpolitikában a munkások helyzetét javító változásokra kerüljön sor. A gazdasági és politikai életben kibontakozó tendenciák nem hagyták érintetlenül az éppen ezekben az években kialakuló, illetve fejlődésnek induló olajipar munkásainak szociális viszonyait sem.