Srágli Lajos: Munkások a „fekete arany” birodalmában - A munkásság és anyagi-szociális helyzete a magyarországi olajiparban (a kezdetektől az államosításig) (Zalaegerszeg, 2004)

II. A háborús gazdálkodás hatása a munkások élet- és munkakörülményeire - 2. A kőolajbányászatban dolgozó munkások helyzete

életszínvonalának lehetőség szerinti megőrzése érdekében: a háború alatt a különféle segélyek és jutalmak egész rendszerét építették ki. Ezek a juttatások, melyeknek összegét 13. havi munkabérként is szokták emlegetni, némely időszakban annál többet is jelentettek. 1941-től kezdődően rendszeressé tették az őszi beszerzési segélyt és a karácsonyi jutalmat, mely a 48 órára járó munkabérnek a drágasági pótlékkal növelt összege volt. 1942 tavaszától a katonai szolgálatra bevonult munkások családjának a 940/1942. M. E. sz. rendelet értelmében járó segélyt a MAORT megduplázta, így e családok feleség után havi 24, gyermekenként havi 16 pengőt kaptak.

139 Miután 1943 nyarán már az állami irányító szervek nem engedélyezték, hogy a MAORT folytassa a béreknek az országos gyakorlattól eltérő pótlékolását, a „létfenntartás nagy költségeire" hivatkozva rendkívüli jutalmakat adtak a dolgozók részére. Az 1943 júniusában adott rendkívüli jutalom a 60 órára járó munkabérnek a 30 %-os drágasági pótlékkal növelt összege volt, s bár ez a juttatás nem válhatott rendszeressé, az alkalmanként adott hasonló összegek nagy segítséget jelentettek a munkáscsaládoknak.

140 A MAORT szociális politikája az 1940-es években bontakozott ki.

141 Az első években - amíg a kutatások nem igazolták kellően a termelés hosszabb időre jövedelmező voltát - nem kezdtek szociális, kulturális, kommunális beruházásokba. A bázakerettyei olajmező termelésbe állítása és az 1939. évi jelentős nyereség lehetőséget adott arra, hogy ilyen célú létesítményeket is hozzanak létre. Először a szükséges mérnök- és tisztviselő lakások, az üzemi iroda, a csendőrlaktanya és más kisebb üzemi épületek készültek el. A munkáslétszám ugrásszerű emelkedése 1940-ben elkerülhetetlenné, a növekvő nyereség pedig lehetővé tette, hogy elkezdődjék a munkásjóléti létesítmények megvalósítása.

142 A legnagyobb gondot ekkor a munkások egy részének rendezetlen lakáskörülményei, továbbá étkeztetésük megoldatlansága jelentette. A MAORT zalai üzemei munkásainak zöme a környező települések lakói közül került ki, de sokan a megye távolabbi részeiről, sőt más megyékből származtak, s jobb híján az olaj vidék falvaiban magánházaknál laktak, gyakran egészségtelen körülmények közt, nedves, szűk, sötét, földes szobákban.'

43 A létszám emelkedésének mértéke azonban 1940-ben már meghaladta a falvak felvevőképességét, s