Srágli Lajos: Munkások a „fekete arany” birodalmában - A munkásság és anyagi-szociális helyzete a magyarországi olajiparban (a kezdetektől az államosításig) (Zalaegerszeg, 2004)

II. A háborús gazdálkodás hatása a munkások élet- és munkakörülményeire - 2. A kőolajbányászatban dolgozó munkások helyzete

érdekeltségek miatt nem egységesen érvényesült. A legkevésbé kedvező helyzetben a magyar állami üzemekben dolgozó munkások voltak. Külön ki kell emelni a városi gázszolgáltatás bányászati ágazathoz sorolt munkásainak helyzetét. Itt általában jóval alacsonyabbak voltak a bérek és szinte ismeretlenek az egyéb szociális juttatások. A magyar kincstár üzemeiben 1939-ben 307,1940-ben 289, 1943-ban 76, 1944-ben 46 munkás dolgozott.

127 Köztük viszonylag kevés a szakmunkás, a munkások nagyobbrészt hosszabb-rövidebb időre felfogadott napszámosok voltak. Általában az üzem környékén A Bükkszék-27. sz. fúrásnál (1938) saját házukban laktak, s munkájuk mellett a lehetőségek keretén belül mezőgazdasági munkával is foglalkoztak. Csak így volt lehetséges, hogy a részükre fizetett nagyon alacsony munkabérből meg tudtak valahogy élni. A kincstár bükkszéki üzemében 1941-ben a férfi szakmunkások átlagban naponta 8 pengő körüli, a férfi napszámosok október 1 -én átlagosan 4,03 pengő bért kaptak.

128 Ez jóval alatta maradt nemcsak a kőolajbányászati, de az ipari munkások országos átlagának (szakmunkás: 8.54; betanított munkás: 6,20; napszámos: 4,59 pengő)