Srágli Lajos: Munkások a „fekete arany” birodalmában - A munkásság és anyagi-szociális helyzete a magyarországi olajiparban (a kezdetektől az államosításig) (Zalaegerszeg, 2004)

II. A háborús gazdálkodás hatása a munkások élet- és munkakörülményeire - 1. A hadiüzemi rendszer kiépülése és az állami szociálpolitika

Létfenntartási index Napibérek indexe 1938 = 100 lakbérrel lakbér nélkül ipar kőolaj- és kőolaj1938= 100 foldgázb. finomítás 1938 1939 1940 1941 1942 1943 100 100,1 115,0 138,7 150,8 217,3 100 100,3 118,9 148,7 164,0 247,0 100 100 100 105,7 112,1 106,5 116.2 141,3 103,7 135.3 127,7 171,5 170,6 239,6/280,4

x 253,2 C - csak a kőolajbányászatra vonatkozik, földgázbányászat nélkül.) Az összehasonlításhoz és reálbérszámításhoz 1944-ben már hiányoznak a megfelelő adatok, de az ellátási gondok mellett egyébként is értelmüket veszítenék a hivatalos adatokon alapuló számítások. A leírtak és a táblázatban szereplő adatok mutatják azt is, hogy a háború előtt kibontakozó, eredményeket hozó szociálpolitika ugyan bizonyos elemeiben tovább is él a háború alatt egy ideig, de jelentős változáson megy keresztül, ebben az időszakban a háború szempontjai lettek irányadók. Meg is fogalmazódott ez egyértelműen, mégpedig az iparügyi miniszter által: A szociálpolitika „közvetett hatásában a honvédelmet szolgálja. Háborúban tűnik ki leginkább, hogy mennyivel előnyösebb annak az országnak a helyzete, amely az egészséges szervezetű és lelkületű munkásoknak nagyobb tömegével dicsekedhetik."

123 Az állami szociális intézkedések némiképpen megpróbálták csökkenteni az infláció által az életszínvonalban mutatkozó rohamos visszaesést. Ezt szolgálták a béremelések és a különböző pótlékok. A háború időszakában az első, az iparra és bányászatra vonatkozóan általános érvényű béremelések 1940-ben történtek, s a munkásoknak 15 %-kal megemelt bért jelentettek. 1941 decemberében a 9080/1941. M. E. sz. rendelet 30 %-ban állapította meg a bérpótlékkulcsot.

124 Ezek a béremelések még valamennyire kompenzálhatták az infláció ekkor még