Srágli Lajos: Munkások a „fekete arany” birodalmában - A munkásság és anyagi-szociális helyzete a magyarországi olajiparban (a kezdetektől az államosításig) (Zalaegerszeg, 2004)

I. Az olajipar fejlődése és munkásainak helyzete a második világháború előtt - 3. A szociális törvényhozás és az olajipari munkások életére is kiható állami intézkedések

Szakmányban dolgozók Napibérben dolgozók átlagban egyénenként (alap: 100%) (alap: 20%) vájár 520-600 416-480 440-480 segédvájár 416-540 330-432 360-432 csapatcsillés 312-416 250-384 280-384 ipari szakmunkás 255-560 betanított munkás 410-530 napszámos betanított 230-485 napszámos közönség es 230-430 ifjúmunkás 150-200 nők 140-275 tanoncok 100-160 A bányászati munkabérek szabályozása a bányászat speciális ágára, az olajbányászatra is kiterjedt. A különbség csak abban volt, hogy a vájár, segédvájár, csapatcsillés kategória az olajbányászatban a nem föld alatt dolgozó fúrómunkásoknak felelt meg. Az ipari szociális intézkedések közt jelentős az iparban, bányászatban és kohászatban alkalmazott munkások gyermeknevelései pótlékának bevezetésére hivatott 1938: XXXVI. tc, melynek értelmében az iparban (kereskedelemben), valamint a bányászatban és kohászatban foglalkoztatott napszámosnak, munkásnak, szolgának, altisztnek, továbbá - kereskedőcsalád kivételével - az iparossegédnek és más hasonló alkalmazottnak mind a saját, mind a házastársa törvényes, törvényesített, örökbefogadott és házasságon kívül született gyermeke után, ha a gyermek eltartásának kötelezettsége terheli és a tartásról gondoskodik, a gyermek 14 éves koráig gyermekenként havi 5 pengő pótlék jár. A gyermeknevelési pótlék terheit a munkaadók viselik.

79 Az előzőekben említett vitákon és jogszabályokon túlmenően az állam ipari szociálpolitikája a két világháború közti időszakban sokkal többet nem tudott felmutatni. Az viszont egyértelműnek látszik, hogy az intézkedések többféle indítékra és nemcsak egyazon okra vezethetők vissza.

80