Srágli Lajos: Munkások a „fekete arany” birodalmában - A munkásság és anyagi-szociális helyzete a magyarországi olajiparban (a kezdetektől az államosításig) (Zalaegerszeg, 2004)

I. Az olajipar fejlődése és munkásainak helyzete a második világháború előtt - 2. Az olajipari munkásság kialakulása, rekrutációja, rétegződése

20% volt). Ugyanekkor - 1900. és 1910 között - az élelmiszerárak 23­25%-al emelkedtek. 33 Az első világháború végére - mivel a háború alatt üzemszünetre kényszerült kisebb finomítók munkásait a frontra vitték a kőolaj finomító ipar gyakorlott munkásgárdája erősen megcsappant. Az üzemek újraindítása után az alkalmazott új munkaerő nagy arányban nő és fiatalkorú volt. A kőolaj finomítók 1913-ban még csak 78, 1918 elején már 317 női munkást foglalkoztattak. 34 A női munkaerő számszerű emelkedése ugyanakkor nem az összes munkások létszámának növekedéséből származott: a finomítókban dolgozók létszáma a háború alatt jelentősen csökkent, 1918. elején még az 1913. évi összlétszámot.(23 51 fő) sem érte el. 35 A kőolaj finomító ipari munkások száma jelentősebb mértékben csak 1938 után emelkedett. (III. sz. melléklet) Ennek alapvető oka az az előzőekben már említett tényező, hogy a magyarországi olajtermelés, mely a feldolgozóipar nyersanyagát biztosítani hivatott, csak 1937 után vált számottevővé. Bár a jelentősebb kőolajfinomító gyárak Budapesten és környékén, illetve vidéki, valamilyen ipari múlttal rendelkező településen működtek, állandó munkásaik egy részének volt csak valamilyen kapcsolata korábban gyáriparral. Közülük kerültek ki a gyárak szak­és betanított munkásai. Az 1930-as évek végén, az 1940-es évek elején nem volt azonban ritka, hogy a kőolaj finomítókban - elsősorban a külföldi érdekeltségi körökbe tartozókban - nem magyar illetékességű szakmunkást, előmunkást alkalmaztak. 36 A betanított munkások származása és összetétele nagyon vegyes: táborukat gyarapították a munka nélkül álló gyári munkások, a kisipartól megválni kénytelen volt mesterek és segédek. A segédmunkások, napszámosok Budapesten ugyancsak a volt kisiparban dolgozókból és munkanélküli gyári munkásokból toborzódtak. Vidéki gyártelepeken elsősorban a mezőgazdaságból megélni képtelen napszámosokat és a kisiparosokat találjuk ez utóbbi rétegben. Nem volt ritka jelenség, hogy a vidéki iparos iparát feladva vállalt kőolaj finomítóban segédmunkát. A nem első generációs munkások aránya a kőolaj feldolgozó iparban nem érte el az országos átlagot. 37

Next

/
Oldalképek
Tartalom