Papp Simon: Életem (Zalaegerszeg, 2000)

közvetített), - hanem Vadászhoz is elmentem és közöltem vele, hogy ezekután azt a csorbát, ami akadémiai vonalon Veled történt, szintén ideje volna kiköszörülni. Vadász azt válaszolta: természetesen támogatom az ügyet, de kezdd el te. Kérdésemre, hogyha elmegyek Rusznyák elnökhöz, az ő pozitív állásfoglalására hivatkozhatom-e, szintén azt válaszolta: természetesen. Azt, hogy a doktorátust mindezektől függetlenül el lehetne intézni, ő maga vetette fel. Mint később értesültem ezt meg is tette. Rusznyáknál is jártam s előadtam szóval a dolgot, ő szintén magáévá tette s abban maradtunk, hogyha a jogi rehabilitáció megtörténik, azonnal az Akadémia is követi. Én azután Kínába utaztam, visszatérésem után rövidesen idejöttem, tehát nem volt módomban folytatni a dolgot. Természetesen Vadász megtehette volna a szükséges lépéseket, Szádeczkyre nem lehetett akkor sem és soha sem számítani, de még inkább elindíthattákvolna az ügyet a soproniak. Most 20 éve a Te javaslatodra - mint alapító tagéra - és támogatásoddal jutott Hornoch a Természettudományi (Szentgyörgyi) Akadémiai tagsághoz, ha ez nem történik meg akkor, nem bizonyos, hogy ma a díszdoktorságokat és egyebet - melyek viszonossági alapon adódnak - a nyakába fuzögethetné. Biztos, hogy az az igazságtalanság, mely Veled történt, az égre kiált, de Neved a perc-emberkék nem tudják kitörölni az olajkutatás történetéből. Egyik sem mondhatja el magáról, amit Te: Exegi momentum aere prennius. Amit az évforduló ébrentartása érdekében tettem, azt az irántad való tisztelet és ragaszkodás sugalmazta és biztos vagyok benne, hogy a kikristályosodott baráti kör bármelyik tagja hasonlóan cselekedeti volna helyemben, de a Parancsolat is azt diktálja: Tiszteld Atyádat és Anyádat... Ezzel búcsúzom is, jó egészséget kívánva, őszinte tisztelettel és szeretettel köszönt igaz híved Kántás Károly s. k.

233 1969. szeptemberében egyik megbízható geológusomtól a következőket tudtam meg: abban az időben mikor engem vallatott az ÁVÓ, mutattak