Papp Simon: Életem (Zalaegerszeg, 2000)

A 21. és 22., valamint a 23. oldalon Bese arról beszél, hogy 1944. után az amerikaiak nem akartak új dollár-befektetéseket eszközölni a magyarországi olajmezőkbe. De azt nem mondja meg, hogy miért nem. Azért nem, mert a háború okozta károkat a magyar állam nem volt hajlandó megtéríteni. Ezekből az összegekből kellett volna az olajmezőkbe újabb befektetéseket eszközölni. Itt profitról szó sem lehetett, mert a Standard Oil Co. of New Jersey csak a 1/10-ed részét kapta vissza az alaptőkéjének. Egyébként a MAORT minden szerződésbeli kötelezettségeinek ezekben az időkben is eleget tett. Arról szó sincs, hogy a kutatást elhanyagolta volna, és a műszaki irányításban hibákat követett volna cl vagy szándékos kárt okozott volna a MAORT akkori vezetősége. Ezek az állítások nem egyebek, mint szándékos hazugságok. Az 1948. évi alapos olajtermelés csökkenés annak a következménye volt, hogy a magyar kormány nem tartotta be a Szerződés feltételeit és hogy olyan vis maiorok keletkeztek, amelyekért a MAORT nem volt felelős. A MAORT ellen indított bűnvádi eljárás, annak következményei 1948ban a legnagyobb jogtiprással és igazságtalanságokkal jártak. Az eljárás hamis vádakon, előre megszerkesztett bizonyítékokon alapult. A 22. oldalon azt írja Bese, hogy 1940-1941 -ben a németek megszerezték a Dunától keletre fekvő területek koncesszióit. így ez sem igaz, mert csak a Kecskeméten keresztül fektetett kelet-nyugati vonaltól délre eső területre nyertek koncessziót olajra és földgázra. Nem említi, hogy a németek találták meg a földgázt Körösszegapátiban és Tótkomlóson, nem pedig a MASZOVOL. Hazugság azt állítani, hogy "szabotázs" következtében csökkent a Dunántúlon az olajtermelés. Az azonban igaz, hogy a MASZOVOL által Biharnagybajomban talált olaj nem tudta ellensúlyozni ezt a csökkenést. Bese szerint 1949-ben átirányították az eszközöket a termelés növelése érdekében a dunántúli mezőkre. Hová irányították azokat? Hiszen azok a Dunántúlon voltak. Egyebet nem tettek akkor, csak folytatták a megkezdett sűrítő fúrásokat, azaz új fúrólyukakat telepítettek 150 méteres és még kisebb távolságokban, és még így is csak 26.524 tonnával tudtak 1949-ben több olajat termelni, mint 1948-ban. Ez volt csak az igazi rablógazdálkodás, mert 300 méter kúttávolság mellett kitermelhették volna a rétegekben levő olajtartalékot, persze valamivel hosszabb idő alatt. Ezenkívül az 1948-1949-es évek folyamán még több földgázt