Papp Simon: Életem (Zalaegerszeg, 2000)

nyilvános, rendes tanárt a közszolgálatban megtartandónak jelölte ki, 1946. decemberében az akkori iparügyi miniszter egy leiratban megköszönte dr. Papp Simonnak, hogy a MAORT-ot úgy a magyar állam, mint az amerikaiak megelégedésére, mintaszerűen vezette. Ez a Bebrits A. által ismertetett könyvecske több fejezetre oszlik. Egyik fejezete, amelyik a MAORT szabotázzsal foglalkozik, a következő: "MindentHitlerért, semmit a magyar népért" (33-36. old.). Igaz, hogy a napi olajtermelés 1945. januárjában 2.144 tonna, és 1945-ben egyszer ért el a MAORT éspedig szeptember 1 -én 2.001 tonna napi olajtermelést. 1945. április 2-a és december 3 l-e között, tehát már a felszabadulás alatt az átlagos napi olajtermelés 1.840,616 tonna volt. 1948-ban a júniusi átlagos napi olajtermelés 1.241,93 tonna. Ehhez azt fűzhetem hozzá, hogy én 1947. május 21-ig voltam felelős az olajtermelésért. Azután Svájcban, Franciaországban, Angliában és az Amerikai Egyesült Államokban jártam és csak 1948. január 21 -én tértem haza. 1947. január és május között az olajtermelés havi átlaga 51.000 tonna volt. A kormány által előírt évi 5 40.000 tonna 1 /12-ed része, 45.000 tonna helyett. Közvetlenül visszatérésem után nyugdíjba mentem, és nem foglalkoztam többé a MAORT vezetésével, és ezért nem voltam és nem vagyok felelős a történt eseményekért. A könyvecske ezen fejezetének írója ironikusan azt kérdezi, hogy talán az olajkutak kiszáradtak, s azért következett be csökkenés az olajtermelésben? A kiküldött szakértőkből álló bizottság erre azt felelte, hogy nem ez történt. Az én feleletem erre az, hogy először is abban az időben még nem volt Magyarországon a MAORT műszaki emberein kívül senki, aki az olajtermelésben járatos lett volna. Azok az úgynevezett szakértők, akiket az állam jogtalanul kiküldött a MAORT ellenőrzésére, mint Győrky József, Reich Lajos, Takács Tibor, Zajzon György, Esztó Péter, Székely Pál, és egy egész sereg más nem olajmérnök és adminisztrációval foglalkozó ember, majd később dr. Szurovy Géza és Forgács László soha nem foglalkoztak olajtermeléssel, nem voltak kvalifikálva ilyen feladat elvégzésére. A koncesszió kiadása idején az általános szokás az volt, hogy az egyes államok 15%-os részesedésért adták oda területeiket az egyes vállalkozóknak. Ott, ahol azelőtt még nem volt olajtermelés. Magyarországon az akkori magyar kormányok örültek, ha jelentkezett