Papp Simon: Életem (Zalaegerszeg, 2000)

nyilatkozhassanak. Elmondjak, hogy a vádak legnagyobb része termeléstechnikai kérdésekre vonatkozik, amelyekben nem kompetensek, mert ők geológusok. Becsületesen megmondják, hogy nem lehet sehol sem exakt fizikai törvényszerűséggel megmondani, hogy hol van vagy hol nincs olaj. Megmondják, hogy nem értenek egyet a Papp Simon által politikai fúrásoknak mondott értelmezéssel, mert azok várható eredményeit még ő sem tudhatta. Szakértőim nyilvánvalóan észrevették, hogy vallomásom nem egyeztethető össze egy becsületes, munkaterületét és szakmáját jól ismerő geológus felfogásával és biztosan megállapították azt, hogy ezek a vallomások nem tőlem számláznak. Joggal jelentik ki szakértőim, hogy minden kifogásolt fúrás hasznos és szükséges volt, bármilyen megfontolásból fúrták is azokat. Ők nagyon jól tudták, hogy nincs olyan kapitalista vállalat, de szocialista sem, amelyik olyan fúrásokat engedélyezne, amelyik milliókat dobna ki ilyen nagyságú kutatófúrásra politikai meggondolásból, különösen akkor nem, amikor nincs pénz azokra, és amikor egy vállalat létfenntartásáéit küzd a kormányzat által szándékosan leszorított olajárak és az állandó akadékoskodás következtében. A szakértők megállapítják, hogy a MAORT-nak elegendő fúróberendezése volt üzemben tartva, hogy a szerződés kikötéseinek eleget tegyen. És ezeknek eleget is tett. Megmondják, hogy az állami ellenőrző hatóságoknak módjában állott, hogy utasítást adjanak a MAORT-nak arra, hogy hol fúrjon és hogy hol használja fel fúróberendezéseit. De ezt nem tették meg, mert az állam egyrészt nem mdta, hogy hol kell fúrni olajra, másrészt nem akarta azoknak a költségeknek terheit viselni, amelyeket az állam utasítására mélyített volna a MAORT, mint azt a szerződés előírta. Nem helytálló szakértőimnek az a megállapítása, hogy az amerikai tulajdonosok nagyvonalúan kezelték volna a mezőket és a kutatást és csak a pillanatnyi egyéni haszonra törekedtek volna. Ilyen pillanatnyi egyéni hasznuk egyáltalán nem volt, mert az EUROGASCO megalapítása óta 1948-ig eltelt 15 év alatt csak az 193 8-1939 évre kapták meg a Magyar Nemzeti Bank által az alaptőke 10 %-ában megállapított (1.435.700 P), egyetlen osztalékot. így még a befektetett tőkéjüket sem kapták vissza, minden jövedelmüket a mezők kifejlesztésére fordították.