Papp Simon: Életem (Zalaegerszeg, 2000)

1955. június 4-én délután fürdeni voltunk az alagsorban levő zuhanyozóban. Onnan feljőve a zárkába, alig feküdtem le, nyílott az ajtó és egy őr jött be. Ez azt mondta nekem, hogy szedjem össze magam, és menjek haza. Én erre azt mondtam neki, hogy hagyjon nekem békét, mert én most pihenni akarok, mert erre orvosi engedélyem van. Erre az őr azt válaszolja, hogy professzor úr kérem, én azért jöttem, hogy megmondjam, hogy szabadlábra helyezték, és menjen azonnal haza. Én erre azt válaszoltam, hogy nekem nincs haza. Én este nem megyek sehova, ha eddig eltartottak, tartsanak el ezután is. Ez a diskurzus nem ment simán. Arrafelé jött egy főtörzsőrmesternő, és kérdi, hogy mi az oka a lármának. Megmondom. És az őr azt mondja, hogy itt egy rab, aki nem akar hazamenni. Erre a főtörzsőrmesternő azt mondja nekem, hogy írjak gyorsan egy kérvényt, amelyben kérem, hogy engedje meg az igazgató, hogy ma éjszaka még itt maradhassak. Megengedték. Ezután bejött hozzám a Rákosi Mátyás Kisszálloda altiszt parancsnoka és szóval tartott engem éjfélig. Elmondta, hogy milyen az élet kint. Hol lehet olcsón étkezni, miért van ő itt. Szülei kisgazdák, elvették a földjüket, neki el kell tartani a szüleit, stb. Csomagoljak össze, mert reggel 8 órakor értem jön, és kitesz a kapun. Sok holmim volt, mert 7 év alatt sok hivatalos iratom gyűlt össze a vállalattól. Azt mondta, hogy ezeket is vigyem el. Reggel ő majd gondoskodik, hogy ezek is a kapu előtt legyenek. Reggel először elvitt az ottani ávóshoz, az ideadta az elbocsájtó cédulát, és figyelmeztetett, hogy az itt tapasztalt dolgokról nem szabad beszélni. Azután az összegyűlt pénzemből kiadtak párszáz forintot, és azzal kitettek a kapun. A kapu előtt találtam Lányi József kereskedelmi bank igazgatót, aki pár héttel előttem szabadult, és most kijött a még ittmaradt pénzéért. Nem tudtam telefonálni sem a közelben levő fülkéből, sem a közeli vendéglőből taxiért. De ott találtam a kórházban dolgozó egészségügyi altisztet, aki azt gondolta, hogy megszöktem, és arra kértem jöjjön velem vissza a fogházba, és ott rendeljenek nekem egy taxit, amely bevisz a városba. Lányi is velem jött. Először Pethe Lajosokhoz mentem, ott leraktam a csomagjaimat, azután Kardoss János ügyvédemet kerestem fel, de ő nem volt otthon. Felesége megadta, hogy hol ebédel. Ebédnél találkoztunk, az ő vendége voltam a Kárpátiában.