Papp Simon: Életem (Zalaegerszeg, 2000)
reményekre jogosító búvárrá avatta. Eme kiváló tulajdonságai, valamint jó modora miatt most, midőn magasabb fizetéssel egybekötött biztosabb állás után törekszik őt arra legmelegebben ajánlom. " Selmeci főiskolai tevékenységem azzal kezdődött, hogy a harmadéves bányamérnök hallgatókat - köztük Schmidt György, dr. Herceg József, Jánossy József, Rozlozsnik András későbbi kiváló mérnököket tanulmányútra kellett elvinnem Salgótarjánra, Ipolynyitra, Ipolytarnócz és Tatabánya környékére. Miután én ezeket a területeket ezelőtt soha nem láttam, néhány nap alatt erősen kellett a meglevő irodalmat tanulmányoznom, hogy szégyenben ne maradjak a hallgatók előtt. De nem is maradtam, mert a kőzettant kitűnően ismertem és a szénterületek földtani viszonyait még a kolozsvári egyetemen meg kellett tanulnom. Ezen az úton vettem részt először a selmeczi mérnökök szakestélyein, amelyek egyikén Salgótarjánban engem is megkereszteltek és a szénrétegek között lévő - kanafasz - agyagos réteg elnevezését ruházták reám vulgóként 5 . A selmeci tanulmányutak egészen különös módon az elektrotechnikai tanulmányutakkal voltak összekapcsolva és ezért ezeken a geológiai tanulmányutakon Boleman Géza, az elektrotechnika tanára is résztvett. Erről a tanulmányútról előbb Selmeczbányára és onnan még aznap Erdélybe, Marosújvárra kellett utaznom, hogy ott csatlakozzak dr. Böckh Hugó professzorhoz és többi munkatársához, hogy megkezdjük az Erdélyi Medence térképezését a fóldgázkutatás érdekében. Munkatársaim ekkor dr. Gaál István egyetemi magántanár és dévai középiskolai tanár. Lázár Vazul, Pantó Dezső bányamérnökök, dr. Pávai Vájna Ferenc geológus, aki ekkor még nem volt szebeni, dr. Vitális István és dr. Strömpl Gábor középiskolai, dr. Szádeczky Gyula, dr. Lőrcnthey Imre egyetemi tanárok voltak. Ekkor kitűnt, hogy Pávai a budapesti egyetemen nem tanulta meg a dőlésmérést 6 , de a pannon, szarmata stb. kövületeket jól ismerte. Tőlünk munkatársaitól kérdezte meg a bányász kompasz használatát, a dőlésirányt úgy állapította meg, hogy lepisilte a kőzetlapot és amerre a vizelet lefolyt, az volt a dőlésirány. Későbben, ez év őszén, neki póttartalékosként be kellett vonulnia a boszniai Tuzlába. Innen levélben kérdezte meg tőlem, hogy miként kell a lemért rétegdőléseket a 75.000es katonai térképre berajzolni. 1911-ben még Kolozsváron megbízást kaptam a Földtani Intézet
