Papp Simon: Életem (Zalaegerszeg, 2000)

kényszerzubbony állott. Eleinte itt délelőtt és délután kiengedtek sétálni húsz-húsz percig. Itt eleinte tisztességes őrök voltak, akik ismerték az én ügyemet. Vácon a kórház alagsorában cipővarrógépek voltak, mert ott régebben cipőket varrtak. Ezeket a gépeket tisztította egyik rab. Az egyik ablakban állva, egy fekete táblára krétával felírva értesített a koreai háborúról. Ő mechanikus lévén rádiókat is javított a fegyházban, és így különböző híreket tudott velem közölni a fentebbi módon. 1950. október 12-én Lehota fogházigazgató korán reggel azzal állított be hozzám, hogy készüljek arra, hogy ma el fognak vinni az egyik olajmezőre, hogy ott bizonyos munkákat elvégezzek, és ezért öltözzek fel tisztességesen, hogy ne nézzek úgy ki, mint egy zsidó. Hát közvetlen ebéd előtt előállott egy gépkocsi egy ávós tiszttel. Kíváncsi voltam, hogy hová fog vinni. Nem mondták meg hová megyünk. Mikor elhagytuk Vácot, látom, hogy Budapest felé haladunk. Pest közelében nagy felvonulás van az utcákon. Megtudtam, hogy a koreai háború miatt van. Foglalkoztam a szökés gondolatával, mert a nagy néptömegben egy időre el lehetett volna tűnni. De azután letettem erről a gondolatról. Budapesten az Andrássy út 60-ban kötöttünk ki. Itt betettek az ÁVÓ fogdájába és megmotoztak. Elvettek tőlem mindent, és ott tartottak mindenféle szemét népség között úgy éjfélig. Utcai nők is voltak ezek között, akiknek az volt a feladatuk, hogy kihallgassák az ott összegyűjtött embereket. Éjfél felé végre felvittek Princz Gyula ávós őrnagy irodájába. Itt nagy lármát csaptam ezért a bánásmódért. Akkor felhozatták elvett holmimat és vacsorát adtak. Elmondták, hogy Recskre fognak kiküldeni, mert ott egy fogolytábor van és nincs vizük. Keressek vizet nekik. Úgy tervezték, hogy 3 liter víz jusson minden emberre: főzés, mosás és fürdésre, továbbá mosakodásra és ivásra. Ezt nagyon keveselltem. 3.000 embert akartak itt elhelyezni. Egy detektívet hozattak Pestről, hogy éjjel-nappal velem legyen. Itt ávós legénységi kosztot adtak. Másnap már jól elhelyeztek a recski Barkóczy-udvarházban. Fűtötték a szobát. A recski bányairodából hoztak egy bányászkompaszt, és a Földtani Intézetből 25.000-es térképet. Bejártam a Mátra északi oldalát, és összeszedtem az összes forrásokat. Ezeknek a vizét levezettük a Barkóczy-tanya közelébe, és megvolt a szükséges vízmennyiség. Október 19-én visszavittek Budapestre az Andrássy út 60-ba. Ott egy jelentést kellett írnom az