Papp Simon: Életem (Zalaegerszeg, 2000)

zárkából lehetett felgyújtani és eloltani. Ekkor vezették ide hozzám Binder Béla bányamérnököt. Ö mindjárt hozzáfogott a gyengélkedő szoba kitakarításához, és együttlétünk alatt nem engedte, hogy én segítsek neki. Együtt voltunk 1950. március 29-ig. 1950 március 15-én el akartak vinni Vácra. Levittek a földszintre és másokkal együtt felfűztek egy láncra, megbilincselve. Mielőtt ez a szállítmány elindult volna, megjelent a folyosón Kovács Géza ávós főhadnagy és Prinz Gyula ávós őrnagy. Rövid tanakodás után levétettek a láncról és felküldtek a zárkába. Azonban nem szedték le a már felrakott holmikat. Ezek között voltak nemcsak az irataim, hanem mháim és evőeszközeim. Egy hétig kellett vámom, amíg visszahozták azokat. Persze a tányérjaim mind összetörve kerültek vissza. Binder Bélát 1950. március 29-én elvitték a szegedi Csillagbörtönbe. Megelőzőleg március 17-én elvittek a Markó utcába kihallgatásra Kutassy József ezredes ügyében. Ez egészen furcsa eset volt: először le kellett mennem a földszintre egy zárkába, ahol a többi rabot már összegyűjtötték. Ezek között volt Szakváry, volt iparügyi miniszter is. Miután nem akarták, hogy együtt legyünk, hát engem visszaküldték a zárkámba. Egy óra múlva ismét jelentkezett a rabomobil értem. A Markó utcában betettek ugyanabba a nagy cellába, ahol a többiek voltak. Ez jó éjszaka volt, mert másokkal is beszélhettem, újságot is olvashattam, mert néhánynak volt friss újságja. Másnap délelőtt levittek egy terembe, ahol egy előszoba ajtajában már ott találtam Szakváryt megbilincselve. Engem nem bilincseltek meg. Vallomásom alapján Kutassy József volt ezredest, a szőnyi petróleumfmomító volt vezérigazgatóját felmentették. Innen a többiekkel együtt vittek vissza az Országos Gyűjtő Fogházba. 1949. május 24-én ismét elvittek a Markó utcába, ahol kihirdették végre a másodfokú ítéletet. Ekkor megtudtam, hogy nem akasztanak fel, hanem életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítéltek. Közben áttettek egy másik cellába, amely ugyancsak a Bal II. első emeletén volt, a másik végén. Miután már késő ősz volt, kaptunk egy dobkályhát és így már fűteni is tudtunk. Olti a másodfokú ítélet kihirdetése után engem még ottmarasztalt. Ekkor közölte velem, hogy egy üzenetet hozott a részemre. Kérdeztem, hogy kitől. Azt mondta, hogy az apjától. Ki a maga apja? Obetkó Árpád. Ő osztálytársam volt a nagybányai főgimnáziumban a hatodik osztályig.