Papp Simon: Életem (Zalaegerszeg, 2000)
amerikaiak akarnak velem beszélni. Hát este 9 órakor megjelenik egy mészároslegény, és az udvaron megbilincselte mindkét kezemet, bekötötte mindkét szememet, a hátsó ülésen közrefogtak, és úgy kószáltunk egy ideig a városban. Azután behajtottunk egy udvarra. Ott leemeltek az autóról és egy ablakon át leeresztettek egy földszint alatti helyiségbe. Ott betettek egy deszkákból épített zárkába. Az olyan szűk volt, hogy térdeim érték a falakat. Körülbelül egy óra múlva felvittek a második emeletre. Ott beléptem egy nagy szobába, amelyben egy, a padlótól a mennyezetig érő Sztalin-kép volt. Nemsokára belépett egy orosz alezredes. Ez azzal kezdte, hogy most csakis az igazat mondjam, mert attól függ, hogy dolgozhatok még ebben az életben, vagy sem. Reggel 4 órakor volt vége a vallatásnak. Egy kárpátaljai postamesternő, vagy tanítónő volt a tolmács. Nem volt intelligens. Ez az alezredes arra volt kíváncsi, hogy milyen családból származom. Voltak-e papok a családban? Nem kérdezett semmit arról, hogy mit csináltam Svájcban, Amerikában, stb. 170 Volt ott egy MASZOVOL igazgató is, akivel a GYOSZ-ban találkoztam, akivel arról tanácskoztunk, hogy a szénsavgáz tárgya-e a koncessziónak, vagy sem. Ez is megkérdezte, hogy szeretnéke még dolgozni az életben. Ezt leszidtam, hogy neki ehhez semmi köze. Innen visszavittek a Markóba. A Karácsonyt 1948-ban a Markóban töltöttem. Itt Karácsony estéjén a szomszédos kezelő irodában dolgozó rabok sokáig karácsonyi énekeket énekeltek. 1949. január 20-án mondott felettünk ítéletet a Népbíróságok Országos Tanácsa, amelynek Jankó Péter 171 volt az elnöke. Ez a Jankó Péter minden tárgyaláson részegen vett részt. Engem nem hívtak meg erre a tárgyalásra, és nem is közölték velem az ítéletet, csak hónapok múlva. A Markó utcában az őrparancsnok Zipszer főhadnagy volt. 1949. január 28-án, amikor reggel a WC-re mentem, találkoztam a folyosón Böckh Bélának, Böckh Hugó öccsének egyik fiával, aki a szomszédomban lévő rabirodában dolgozott. Ő megismert engem és közölte velem, hogy ma, csütörtökön el fognak engem vinni az Országos Gyűjtő Fogházba, Kőbányára. Feleségem ma is bejött és így megtudta, hogy hová vittek. 4 óra felé, délután érkeztünk rabomobiion Kőbányára. Az egész rabomobil transportot a földszinten levő egeresben helyezték el.
