Papp Simon: Életem (Zalaegerszeg, 2000)
minél hosszabb időre biztosítsam. Ezt sikerült is elérnem, hiszen úgy az oroszok, mint az amerikaiak azt hangoztattak, hogy a mezők nincsenek még túltermelve 165 . Nagy szerepet játszott egyébként az a körülmény is, hogy közvetlenül a felszabadulás után jó ideig ingyen kellett olajat szállítani a szovjet megszálló csapatok részére, továbbá a magyar finomítók részére. A MAORT csak úgy tudta magát fenntartani, hogy állandóan kölcsönöket vett fel, hol az államtól, hol az egyes bankoktól. Az csak természetes, hogy legszívesebben külföldre adta volna el termeivényeit, ahonnan több pénzt, felszerelési tárgyakat (csöveket, gépeket, automobilokat) kaphatott volna cserébe. 1945. novemberéig, amíg az amerikai megbízott, Mr. Paul Ruedemann megérkezett Budapestre, a MAORT tartozásai 100 millió pengőre növekedtek. Az oroszok az 1945-ös nyár, vagy ősz folyamán csak egy ízben fizettek 10 millió pengőt vörös bankjegyekben 166 . Az Ábel Bódognak tulajdonított vallomás, amely szerint az én vállalatvezetésemet a háborús rongálásokon túl erős passzivitás jellemezte, egy Ábelből kikényszerített vallomás. Úgyszintén az a vallomás is, hogy a termelésre vonatkozó állami előírásokat nem voltam hajlandó végrehajtani. Az sem igaz, hogy személyi biztonságom érdekében tartottam kapcsolatot az amerikai misszióval. Hiszen ha ez igaz lenne, akkor nem jöttem volna haza Amerikából 1948. januárjában. Az egész fejezetben szajkó módjára ismételik, hogy az olajtermelést nem csökkenteni, hanem emelni kell. Azt sem akarják elismerni, hogy a csökkentésnek műszaki okai vannak és itt a politikának nem volt semmi szerepe. Sem Mr. Ruedemann, sem Mr. Bannantine politikáról soha sem beszéltek sem a főtisztviselőkkel, sem más tisztviselőkkel, még akkor sem, ha gondoltak is politikára. Hogyan lehet az, hogy csak a MAORT akkori legfőbb tisztviselője, az akkori vezérigazgató nem tudott az állítólag folyamatos szabotázsról? A kihallgatásokon az ávósok is elismerték ezt azzal a kijelentésükkel, hogy most, az ausztriai és romániai idegen koncesszió-tulajdonosok felgöngyölítése után a MAORT-ra került a sor. Senki a MAORT alkalmazottak közül nem szabotált. A politizálástól pedig mindenkit eltiltott a vállalat. Pedig dr. Kertainak sokszor mondta Rákosi Mátyás, hogy Nekem semmi érzékem nincs a politikához. Az
