Papp Simon: Életem (Zalaegerszeg, 2000)
alatti végrehajtásához szükséges értékeket tartalmazta: az eredetileg is magas előirányzatnál kőolajból 94%-kal, propán-bután gázból 25%kal, gazolinból 29%-kal, szénsavból 33%-kal többet kellett volna termelni, a fúrási teljesítményt 108%-kal kívánták növelni. A kidolgozott terv azonban terv maradt, mert előirányzatai nem pusztán a természeti törvényszerűségeket hagyták figyelmen kívül, hanem az ország gazdasági teherbíró-képességét is. 1949 tavaszára már egyértelmű lett, hogy a terv tarthatatlan. A termelési csúcson az 1940-es évek közepére már túljutott zalai olajmezők termelése az erőltetett termeltetés miatt rohamosan csökkent. A budafapusztai és a lovászi olajmezőkből a kezdetektől 1950 elejéig kitermeltek összesen 6,1 millió tonna kőolajat, az eredeti olajkincs 23%át, ugyanakkor, ezzel együtt a kezdeti földgázkészlet 63%-át. Közel 1,5 milliárd köbméter gáz távozott felhasználatlanul a levegőbe. (Ezen az sem változtatott érdemben, hogy 1947-ben a MAORT Lovásziban aktívkoromgyárat létesített, sőt az sem, hogy Gyulay Zoltán és Czupor Andor mérnökök újítása eredményeként 1949. májusában elkezdődhetett a földgáznak olajvezetéken történő szállítása Budapestre.) A gázpazarlás főként az 1945 - 49 közti időszaknak volt jellemzője. Fő okai: az erőltetett termelés, a visszanyomó kompresszorok hiánya, a MAORT tapasztalatainak és a szakemberek véleményének figyelmen kívül hagyása. 1950-ben a magyar olajbányászatban gyors változások sorozata kezdődött. A Dunántúlon kőolajat és földgázt termelő MAORT államosítása után decentralizálást hajtottak végre, s az 1949. július 1-én Nagykanizsán megalakult Dunántúli Ásványolajipari Központ irányítása alatt a MAORT-ból öt nemzeti vállalatot hoztak létre: Nagykanizsa székhellyel a Dunántúli Ásványolajtermelő Nemzeti Vállalatot, ugyanott az Ásványolajkutató- és Mélyfúró Nemzeti Vállalatot, az Ásványolaj Beruházási- és Gépjavító Nemzeti Vállalatot, Siófok központtal az Ásványolaj és Földgáz Távvezetéki Nemzeti Vállalatot, és a Mihályi Szénsavtermelő Nemzeti Vállalatot. 1951. októberében újabb átszervezés következett: megszüntették a Dunántúli Ásványolaj ipari Központot, a Dunántúli Ásványolajtermelő Nemzeti Vállalatból pedig létrehozták a Budafai Kőolajtermelő Vállalatot és a Lovászi Kőolajtermelő Vállalatot.
