Papp Simon: Életem (Zalaegerszeg, 2000)
elszéledni. Ekkor a menekülő emberek után lőttek, majd beterelték őket a tér déli oldalán levő autóbusz megálló üvegkalickájába és az egész társaságot gépfegyverekkel lekaszabolták, majd behúzták a Dunába. Ezeknél az embereknél fegyvereket találtak. Lehettek vagy negyvenen. Dr. Kertai György mellettem állott a rajzterem ablakában és velem együtt nézte végig a történteket. Nem sokkal ezután feljött irodánkba egy német főhadnagy és közölte velem, hogy a palotát fel fogják robbantani, mert innen, valamelyik ablakból a német katonákra lőttek. Én erről persze semmit sem tudtam és most sem tudok. Erre én kiadtam a rendelkezést, hogy a tisztviselőink hagyják el az irodát azonnal és menjenek haza. Én magam is kirohantam a palotából és az egyik közeü utcában lévő autómon dr. Hauer Ernő lakására mentem és közöltem vele a történteket. A Rózsadombról hazafelé menet a nyilasok feltartóztattak és csak igen nehezen szabadultam meg tőlük. Mindenáron el akarták venni az autómat. Hazaérve feleségem kétségbeesve közölte velem, hogy a Gestapo és a magyar rendőrség keres engem. Kitűnt, hogy dr. Kertai igazolásáért keresnek. Kertai ugyanis nem merte elhagyni az épületet és a németek által megtartott házkutatás folyamán őt megtalálták az irodában. Igazoltam őt és a németek elfogadták az én igazolásomat. Bizonyítottam, hogy Kertai az egész esemény alatt mellettem állott az ablakban és nem csinált semmi rosszat. így megmentettem őt a haláltól. 1944. december 23-án bevonultam a János Szanatóriumba, hogy megrongált egészségemet és kimerültségemet helyreállítsam. Ettől az időtől a MAORT budapesti központja el volt vágva a nagykanizsai irodától és az olajmezőktől. Elterjedt a hír, hogy olyan beteg vagyok, hogy halálomat várják. Két MAORT igazgatónk: Dinda János és dr. Hauer Ernő ezen hamis híresztelések alapján kérték a Sopronban lévő iparügyi minisztert, hogy a MAORT vezetésével őket bízza meg. A miniszter nem tett eleget kérésüknek. Én nem annyira kimerültségem miatt, hanem azért, hogy nem akartam kitelepülni, maradtam Budapesten. A németek és az iparügyi miniszter elrendelték, hogy tartozom kitelepülni először Komáromba, azután Szentgotthárdra a MAORT budapesti irodájának összes felszerelésével, műszereivel, térképeivel, jelentéseivel, bútoraival, stb. A János Szanatóriumban azonban nem maradhattam, csak pár napig, mert 1944. december 24-én, Karácsony estéjén az oroszok elérték a
