Csath Béla: A nagylengyeli olajmező hőskora (Zalaegerszeg, 1991)

Az Nl—51 fúrás a gellénházi faluvégen volt, mely a mező D-i részére települt az R-ll sz. berendezés közelébe, s így a kapcsolóállásból szinte szabad szemmel ellenőrizhették egymást a berendezések kollektívái, nem beszélve Krisztek György és Csörgits József főfurómesterek közötti vetélkedésről. A két UZTM típusú R-23 és R-24 berendezés egymástól 600 m-re állt az Nl-43 illetve az Nl-51-es fürásponton. Szinte egy időben kezdődött a közel azonos mélységű két fúrás, ahol hasonlóak voltak a műszaki feltételek is. A június havi tervelőirányzatát közel egyformán teljesítette mindkét berendezés, még a következő hónapban is fej-fej mellett haladtak, amikor az R-23 berendezésnél 2108 m elérésekor az 5 1/2"-os fúró két görgője a lyukban maradt. Ez közel másfél hónapos mentést eredményezett, s végül is a műszaki baleset felszámolását 2041 mbeni mentendő tetővel felhagyták. (Az Nl-51 jelű kutat végül is 1954 májusában termelő állapotban bekötötték a tankállomásra.) A két berendezés vetélkedője mégis hozott új motívumot, melyről akkor győződhettem meg, amikor barátommal egy szép nyári napon mindkét berendezést meglátogattuk. Itt valósították meg a grafikon szerinti fúrást, ahol pontosan látható volt pirossal jelezve, hogy a terv teljesítéséért melyik napon hány méter mélységnél kell tartani. A kékvonal a napi méterterv teljesítést jelezte, ez a vonal mindkét berendezésnél jóval a 100% felett haladt. Ezt a kiemelkedő eredményt a mindkét berendezésnél bevezetett furócső rátoldás új módszerével érték el. *** A kollektív szerződésben vállalt munkásszállás és lakásépítési programból ez idáig elkészült a 104 személyes munkásszállás és az Nl—15 sz. fúrás mögött kisajátított telekrészen 2 db kétszobás lakás, melybe Krisztek György és Csörgits József főfurómesterek költöztek be. Az első 12 lakásos házat is átadták a104 személyes munkásszállással szemben. Erre az időre esik a fúrási üzem telepén tervezett épületnek (további műhelyek, garázs stb.) elkészülése is. A műhely vezetésével Kolozsvári Józsefet bízták meg, míg a TMK-s teendőket Szomath Tóni bácsi látta el. A műhelyből meg kell említeni a következő munkatársak nevét: Hadri Pál a hegesztők örege, Balogh Nándor, Pék Miklós villanyszerelő. Petőházi Sándor kiköltözött a mini laboratóriumából, s a fúrási irodával szembeni soron készült épületben kapott tágas otthont a laboratórium részére, ahol az igénylésére megérkezett műszerek és egyéb felszerelési tárgyak segítették felelősségteljes munkáját. *** Nagy jelentőségű változás következett be az év derekán a nagylengyeli mezőben, amikor 1953. július 1-én az ipar létrehozta a Nagylengyeli Kőolajterme-