Csath Béla: A nagylengyeli olajmező hőskora (Zalaegerszeg, 1991)

a már átharántolt iszapveszteséges zónát ki kell zárni. A 2048 m-ben észlelt iszapveszteséges zóna elcementezésére január 18-án került sor, -10 fokos hidegben. A megfelelő keverék kiválasztása céljából laboratóriuban kísérleteket végeztek bentonit-cement-vízüveg-szóda és vízből álló keverék összeállítására. Ebben a kísérletezésben nagy segítőtársa volt Petőházi Sándornak Gajvoronszki Albert. A fúrósok már nagy gyakorlattal végezték ezt feladatát. Buda Ernő irányítása mellett és Csörgits József vezényletével mindenki tudta teendőjét: Horváth Imre az emelőműnél, Virág József és Horváth Lajos fúrómesterek a keverőtölcsér mellett helyezkedtek el és az együttes óramű pontosságai végezte feladatát Még Gajvoronszki mérnököt is magával ragadta a cementezés lendülete, ott állt a keverő tölcsér mellett segítésre készen. A 2054,5-2080 m-ig tartó továbbfúrás alkalmával kb. 800 m

3 vízveszteséget értek el, miközben több esetben teljes iszapveszteséget is kaptak. Az öblítőkör nélkül a fúrást célszerűtlen volt folytatni, mert kellő mennyiségű víz nem állt rendelkezésre. Ezért úgy döntöttek, hogy gyorsankötő keverékkel még egy dugózást végeznek, melyre a következő hónap elején került sor. Nem csak a termelésnél értékelték ki az elmúlt év eredményeit, hanem a fúrási üzemnél is műszaki értekezletet tartottak, melyen részt vettek a mérnökök, geológusok, vegyészek, főfurómesterek, s mindazok, akiknek a munkája szervesen kapcsolódik az üzem feladatainak megvalósításához. Érdeklődve figyeltem a beszámolót, a hozzászólásokat. Az értekezlet leginkább azzal foglalkozott, hogy olcsóbbá tegyék a fúrást, s ezáltal olcsóbb olajat adhassanak a népgazdaságnak. Jó javaslatok hangzottak el az önköltség-csökkentést illetően. Ennek eredményeképpen február elsején bevezették a limitkártyarendszert. 15 kút munkájáról és anyagfelhasználásáról statisztikai kimutatást készítettek, s ennek alapján a főfurómester nem csak a métertervet kapta meg, hanem kap egy anyagfelhasználási normát is, mégpedig egy gyakorlati alapon megállapított helyes normát. Ez az eljárás tág teret nyújtott ahhoz, hogy a dolgozók és a berendezések egymás között anyagtakarékossági versenyt indítsanak. A kemény hidegek és a hóesés nagy feladatok elé állították a nagylengyeli olajbányászokat. Az utakon hótorlaszok zárták el a közlekedést. Több helyről nem tudtak megérkezni a dolgozók, a munka azonban egy pillanatra sem szünetelt. A fúrási és termelési részlegek vezetői azonnal intézkedtek és hozzáfogtak az utak szabaddá tételéhez, hogy a berendezéseket - különösen a Nagylengyeltől távollévőket - el tudják látni üzemanyaggal. A hernyótalpasok széles hóekéket húzva szabadították fel az utakat. A nagylengyeli olajbányászok hősies munkával igyekeztek legyőzni a telet. Február 11-én az Nl-28-as fúrásnál a 2080 m-es talp elérése után a már is-