Csath Béla: A nagylengyeli olajmező hőskora (Zalaegerszeg, 1991)

munkatársaim, valamint a kivitelező vállalatok dolgozóinak segítségével elér­tük, hogy ma Nagylengyelnek az ismert mező belsejében kiépített útja, meglé­vő körvízvezetéke, kis- és nagyfeszültségű elektromos áramhálózata és telefon gerinchálózata van. A sáros, fabódékkal megtűzdelt terepből egy év alatt pormentes utakkal, irodákkal, műhelyekkel, raktárakkal, garázsteleppel ellátott kulturált iparvidék lett. A fúróberendezések egységes alapra kerültek, s így a szállítás és felszerelés munkái lényegesen rövidebb idő alatt végezhetők el. Mindezen ipari jellegű munkánk mellett nem feledkeztünk meg arról sem, hogy olajbányászati dolgozóink részére szociális és kulturális létesítmények fel­állításáról ne gondoskodjunk. Szemünk előtt lebeg egy korszerű lakótelep képe, amelynek néhány létesítményével rövid üzemi életünkben is büszkélkedhe­tünk: felépítették a 104 személyes legényszállót, tető alatt van a 26 személyes leányszálló, az első 12 lakásos pontház és az 52 személyes legényszállás. Sok nehézség után megkezdte működését üzemi konyhánk, a munkásfürdőnk tuso­lói dolgozóink rendelkezésére állnak. Az üzemi kultúrcsoport, valamint az üzemi sportkör megkezdte működését és ideiglenes megoldásként már működik a keskenyfilm mozi is, az építők kul­túrtermében a 104 személyes szálló mellett. Üzemi munkánk lényege a megtalált olajkincs területi és mélységi kiterjedé­sének megállapítása. Szaktanfolyamok és tapasztalatcserék formájában igyekszünk biztosítani azt, hogy kialakított munkamódszereinket dolgozóink minél szélesebb körben megismerjék, alkalmazzák, hogy ezzel üzemünk is hozzájárulhasson a kor­mányprogram megvalósításához, életszínvonalunk emeléséhez.' ' *** A járási labdarúgó-bajnokságban szereplő Nagylengyeli Bányász SK a tava­szi fordulóban változatos szereplés után az első hat között helyezkedett el a táb­lázaton. Nagy gondot okozott több esetben a 11 játékos összeszedése, mert a fúrásnál dolgozó játékosokat sokszor csak műszakcserével lehetett elkérni, kö­zelharcot kellett folytatni Csath Bélának a főfürómesterekkel egy-egy személy­csere ügyében. Tekintettel ana, hogy a sportkörnek még nem volt személyszál­lító gépkocsija, a vidéki utazásra legtöbbször valamelyik főfurómester kocsiját kellett elkérni, melyet vagy ő vezetett, mint szurkoló, vagy gépkocsivezető, aki mindig akadt a sportot támogató tagok között. ,,Zalatárnokon lebonyolításra kerülő mérkőzésre az üzem mentőkocsijával mentünk - emlékezett vissza Petőházi Sándor - melynek igénybevétele tilos volt, hiszen ha elkap a rendőrség büntetést kellett volna fizetni. Szorosan ül-

Next

/
Oldalképek
Tartalom