Csath Béla: A nagylengyeli olajmező hőskora (Zalaegerszeg, 1991)

berendezések közül az R-14 és R-25-ös külön versenyt vívott egymással. Hol az egyik, hol a másik berendezés került az élre a kiértékelések alapján. E hónapban befejezték az Nl-32-őn augusztusban megkezdett mentések sorozatát. [8. fénykép] 1942 m mélységben iszapöblítés kimaradása miatt furószárszorulás következett be, melyet körülfurás után mentőtüskével és haranggal sikerült 762 m-ig lementeni. Azonban a további mentőharanggal való lecsavarási munkálatok, illetve a harang leoldását az UZTM fúróberendezés által kifejthető legnagyobb csavaró nyomatok mellett sem sikerült végrehajtani. Többszöri olajdugó alkalmazása sem volt eredményes - miközben 1200 m fürócső és súlyosbító maradt a lyukban -, s így a ,,mentés további folytatását nagyon reménytelennek és kockázatosnak látom. Javaslatot teszek az Ásványolajkutató és Mélyfúró Vállalat vezetőségének a mentési munkák beszüntetésére, a műszakilag befejezetlen Nl-32-es pont helyett egy ennek közvetlen közelében megfúrandó 32/b. jelű füráspont kitűzésére és annak előkészítéséig az R-25 sz. fúróberendezés egy már előkészített új füráspontra való átköltözésére" olvashatjuk Buda üzemvezető október 27-i jelentését. A füróberendezést az Nl—41 jelű sűrítő fúrási pontra szállították át. A nagylengyeli mező feltárása és termeltetése mind több és jobb szakembert kívánt, s már ebben az évben a fúrásnál egy fúrómesteri iskolát szerveztek, hogy a nagyszámú fúróberendezés felfutáshoz megfelelő szakgárda álljon rendelkezésre. A szakképzésben az üzem műszaki személyzete alaposan kivette részét, akik közül az óriási rutinnal rendelkező Buda Ernő üzemvezetőt, Csath Béla mérnököt, Dedinszky János geológust kell kiemelni, mert az állandóan növekvő műszaki problémák megoldása mellett erre is tudtak időt szakítani. Alig fejeződött be a fúrómesteri képzés, a nagylengyeli műszakiak még komolyabb feladattal lettek megbízva. Nyilvánvalóan pártpolitikai érdekek miatt a párt központi vezetősége utasítására Nagylengyelben a fúrásnál a megye járásainak - ahol olajbányászkodás folyt - az ipari teendőket ellátó pártapparátusi alkalmazottak részére egy merőben új tanfolyam indult be, hogy ők is megismerkedjenek az olajbányászatnak mind a fúrási, mind pedig a termelési munkálataival, s ismerjék meg az összefüggéseket. A fent említett előadókhoz csatlakoztak a termelési szakemberek, közöttük a legöregebb termelési mérnök, Szanka István is. A tanfolyam 1952. november 17-én indult és minden hónap első hétfőjén a következők vettek részt: Palkó József, a megyei pártbizottság ipari osztályának vezetője, Csondor Vilmos, a zalaegerszegi járás első titkára, a letenyei járás első titkára, Varga Gyula, Kele István, a kanizsai városi pártbizottság titkára, Bartos István, a megyei szakszervezeti tanács titkára, valamint az államvédelmi hatóság ipari tisztje. November 1-én helyezték át Lovásziból Petőházi Sándor mérnököt az ottani