Csath Béla: A nagylengyeli olajmező hőskora (Zalaegerszeg, 1991)

főmí) fúrómester telefonon szólt Csath Béla mérnöknek (ő ekkor már a többször említett kis akácosban felépült faházban lakott családjával, mert elköltözött Dedinszky János geológustól, aki közben beköltözött nejével, Saári Éva üzemi geológussal Nagylengyelbe, Matheszdorfer orvos lakásába) és együtt rohantak ki a kúthoz, mely eddig nem tapasztalt mennyiségben szabadkifolyással termelt. 2. fénykép Szűcs László főfurómester intézkedik. A kutat már a rétegvizsgálat elején bekötötték az NLT-l-es számú tankállomásra, mivel annak közvetlen közelében volt. Az említett nap délelőttjén a tankállomás kezelője rémülten jelentette Szanka mérnöknek, hogy valahonnan annyira ömlik az olaj, hogy majdnem feldönti a tartályt. A naponta termelt olajmennyiség az eredeti termelés 6—7-szeresére nőtt. E szenzációs eredménnyel egyidőben az Nl-12 és Nl-16-os jelű fürások már befejeződtek, az Nl—13 és Nl-17-es jelű lyukak fúrása folyamatban volt, melyek közül az Nl-12 és Nl-13-as jelű fúrás az NLT-l-től D-re, illetve DK-re, míg a másik kettő az Nl-2 és az Nl—11-es jelű kutak közötti (az utóbbi május közepén készült el 1950,8 m-es mélységgel) terület feltárása céljából került telepítésre. Az Nl—13 jelű fúrási pontra Újfaluból szállították át április végén az R—14. számú UZTM típusú fúróberendezést, mely a nagylengyeli mező harmadik berendezése lett. Ekkor még a meghajtó motorok az emelőmű mögé épített emelvényen foglaltak helyet és lánchajtással működtették a betonalapon lévő közlő-