Vidos Dénes: Zalai olajos történetek (Zalaegerszeg, 1990)

ELŐSZÓ A ,,Zalai olajos történetek'' c. kötetben harmicöt hosszabb-rövidebb — elbeszélésszerű — történetben az olvasó elé tárul az 195O-es évek magyar — zalai — olajiparának számos érdekes eseménye, ,,Rákosi-légköre", a dolgozók hivatali és magánélete, szórakozása. Vidos Dénes, aki e korszak fővárosból Zalába származott szakembere, vezető egyénisége, kitűnő megfigyelőképességgel és ragyogó stílusban adja vissza a zalai hétköznapokat, az olajos élet embert-próbáló nehézségeit, néha alkoholos mámorba torkolló végleteit, az üzemi élet, a ,,kádervilág" fonák helyzeteit. Több jellegzetes egyéniséget is megörökítenek a sorok. Az olajiparban nem járatos olvasó is bizonyosan érdeklődéssel forgatja majd e könyvet és közben akarva-akaratlanul elsajátít néhány olajipari szakkifejezést. Valamennyi szereplő neve — három kivételével — kitalált név. A szerzőt a legteljesebb jószándék vezérelte, hogy visszaadja az 50-es évek olajiparának, a zalai emberek valódi hangulatát. Ha a kortársak közül valaki mégis magára ismerne, az csak a véletlen műve. A könyv műfaját így lehetne körülírni: ipartörténet, vállalattörténet, településtörténet, tájleírás, korrajz, jellemábrázolás, (házi) állattenyésztés. A zalaegerszegi Magyar Olajipari Múzeum örömmel vállalkozott a könyv kiadására, két okból is: egyrészt azért, hogy szépirodalmi formában is megörökítsük a magyar szénhidrogénipar egy fontos évtizedének vidéken zajló eseményeit; másrészt azért, hogy a történetek közvetlen és közvetett tanúi örömüket leljék fiatalkori — hasonló — olajos élményeik felelevenítésében. Egyúttal tisztelgünk és emléket állítunk a már elhunyt kiváló szakembereknek. Tóth János Zalaegerszeg, 1990. április 24. 1