Vidos Dénes: Zalai olajos történetek (Zalaegerszeg, 1990)

II. PRAXIK AZ OLAJMEZŐN

ügyelniök kell, péntek reggel megmondják a lelőhelyet. Károly majd begyűjti és kirándulás ürügyén elviszi Gém István főgeológushoz, mint a saját gyűjtését egy olyan helyről! Olyan helyről, ahol maga Gém tanár úr, számos monográfia szerzője sem talált semmit! Mikor Károly megtudta, hogy a kincset érő feltárás ott van az orra előtt, szemben a házukkal a bikaistálló mögött, nem is reggelizett, hanem átsietett a „lelőhelyre". Dénes és József komótosan megreggeliztek, majd ők is átballagtak. Megnyugtató látvány fogadta őket. Az eső szépen elvégezte a munkát. A csigák-kagylók a homokos képződménybe bemosva, most imitt-amott bukkantak elő a száradó anyagból. Tényleg úgy festett, mintha eredeti helyükön lennének. Károly pedig csak nézte-nézte, de nem merte gyűjteni, hanem csak megcsodálta egyiket-másikat, majd feltűnően, hogy a másik kettő lássa visszaejtette őket a földre. — No látod!? Van itt Japánig! — bökdösött egy szép tornyos csigaházat József a cipője orrával. — Van, persze, hogy van — nyugtázta Dénes — elvégre Gém tanár úr sem vehet mindent észre! Valami maradjon nekünk is! — De a múltkor még nem volt itt ilyesmi, mert én már jártam itt — erősködött Károly. — A múltkor nem volt eső, az eső az nagy úr, az erózió, az atmoszferiliák! Kipreparálják a dögöket — válaszolt rá Dénes — de ez téged amúgy sem érdekelhet. Mi találtuk a Józsival és punktum! Te pedig esküvel megígérted, hogy nem kotorászol bele a dolgainkba. — Nem is érdekel — rúgott bele Károly bosszúsan egy szép kagylóba — különben is, én ennél sokkal gazdagabb lelőhelyet találtam, csak azt nem mondom meg nektek! — tette hozzá gonoszul. — Te aztán nem hazudtolod meg magad! — szólt megvetően József. — Nekünk könyörög, mi becsületesen bemutatjuk, amit mi tudunk, őkelme meg titkolódzik! — korholta tovább Dénes. Azzal felszálltak a váltókocsira, ami éppen megállt a ház előtt. Amikor munkaidő végével Dénes és József szállásukra értek, Károly már nem volt ott, csak rövid gúnyos üzenete virított egy papírlapról: „Balatonra mentem fürdeni! Nektek is hasonló jókat kívánok! K." A fiúk nagyot nevettek és átballagtak a túloldalra. Meg is kérdezte Sanyi bácsi, az öreg bikás, hogy mi a fene nagy érdekesség van ott a homok közt, amiért ilyen sűrűn idejárnak, no meg a harmadik maguk közül, máma egész délelőtt itt bogarászott. Valóban, alapos munkát végzett Károly, mert alig volt már ott egyéb, mint egy-két töredék csiga-, meg kagylóhéj. Hétfőn aztán nagy vidáman érkezett Károly a korai váltóval. Miközbe munkásruhába bújt, gúnyosan érdeklődött, hogy ugyan mivel töltötték a hétvégét, a büntetésüket lerovok? Begyűjtöttük a lelőhelyet, szólt Józsi tettetett szomorúsággal, de már nem sokat találtunk, valaki már járt előttünk ott. Károly nem reagált a célzásra. így aztán nem esett több szó közöttük erről. Pénteken jelezte a főgeológus, hogy aznap kijön a kanizsai központból Gém ta-