Vidos Dénes: Zalai olajos történetek (Zalaegerszeg, 1990)
II. PRAXIK AZ OLAJMEZŐN
jével, aki férje karján nézelődött a könyvesboltban. Józsi még az élményektől zaklatottan köszönt és ment volna tovább, de megállították egy kis beszélgetésre. Férjuram, egy helyi vezető tisztviselő, a befutott emberek fölényes tartásával és modorában beszélt, a nő, a nej, Józsi szeretője pedig a hűséges feleségek odaadásával állt mellette. Kissé férjére dőlt belékarolva, ránehezedve egyik lábát behajlítva „S" alakban ívelő testét csípőnél urához simítva jelezte a feltétlen összetartozást, kötelékük szoros harmóniáját. És még társalogni is volt bátorsága. — Mondja — szólt teljesen közömbös hangon — mondja csak Józsikám mi van magával? Miért nem látjuk soha? Miért kerül minket? — És közben úgy nézett Józsira, mint egy tárgyra, mint egy vakolathibára a falon. Szinte átnézett a fiún, mintha az üvegből lenne. A valóság viszont az volt, hogy Józsival együtt mindketten, apró jelekből ítélve, úgy vélték, hogy a férj egy idő óta gyanít valamit kettejük kapcsolatáról, ezért hát úgy döntöttek, hogy egy ideig kerülik a nyilvános találkozásokat, és Józsi is el-elmaradozik tőlük. Jobb a békesség! — gondolták. — Tényleg, Öregem! — vette át a szót a férj — újabban hanyagolsz minket, pedig Aranybogárral olyan jól elmarháskodtatok! Tudod, nekem sok is a dolgom, meg utána már nincs is kedvem az ilyesmihez. De majd megtudod te is, hogy van ez. Viszont azt szívesen veszem, ha vidámság van körülöttem. Ebben a korban már ez nem megy, meg a lelkizés sem. Lelkizek én eleget az irodában. Az asszonyoknak meg mindig van valami bánatuk, nekik az a felüdülés, ha ezt valakinek elsírhatják. Nekem meg a magamfajtáknak az újság, egy jó ultiparti, fröccsözgetés, esetleg kugli, no meg a vadászat. Ezek jelentik a kikapcsolódást. Józsi csodálata, az asszony színészi teljesítményét illetően hirtelen átcsapott bosszúságba. Jó-jó, hogy uralkodik magán, rendezi vonásait, összeszedett. Valóban jól játssza a közömböst. No de ennyire!? Neki csak ennyit jelentenek találkozásaik? Csak ennyit jelent, ilyen kitörölhetőt, ilyen gyorsan elfelejthetőt? A férj mondatai viszont végtelenül megnyugtatták. Minden rendben van — regisztrálta —, nincs semmi baj. A gyanúnak még az árnyéka sem férkőzött közéjük. Ez a kapcsolat bátran mehet tovább — gondolta Józsi. Azaz várjunk csak! — van még egy hónapom itt, mérlegelte az időt és még egy-két kiszemelt trófeát be kell gyűjtenie. Ezt figyelembevéve kell tehát az idejével gazdálkodnia. Máris ilyen tervekkel a fejében haladt tovább, búcsúzás után Józsi a teniszpályák felé. Teljes elégtételt érzett és önigazolást az elhatározásához. Ha te olyan közömbös tudtál lenni, akkor én sem fecsérelem rád a teljes szabadidőmet. Ha te időnként együtt vagy a férjeddel, akkor én is elkószálhatok másfelé. És különben is — szőtte Józsi tovább érvelését, a bűnözők, még sokáig sikeres bűnözők is mindig azért buknak le, mert nem tudják időben abbahagyni. Tényleg! Lehet, hogy a férj is szerepet játszott és az egész csak egy csapda! Jó lesz hát vigyázni! Ezeken a variációkon gondolkodott Józsi akkor is, amikor néhány perccel később szórakozottan ütögetett a pályán. Jó játékosnak számított, most mégis sokat hibázott. Tusolás után, a szokásos sörözésnél is szótlanabb volt a szokottnál. — Mi a baj? — kérdezték a kollégák. — Segíthetünk?
