Vidos Dénes: Zalai olajos történetek (Zalaegerszeg, 1990)

I. HOGYAN KERÜLTEM AZ OLAJIPARBA, ZALÁBA?

mennyi benne a „tisztátalanság", a víz és egyéb szilárd szennyeződés, és ezzel a bizonylattal adta át a Kőolajvezeték Vállalatnak, amelyik a szivattyúkkal elszállította és ugyancsak bizonylattal (mennyiségileg-minőségileg) átadta a kőolajfinomítóknak. A finomítók saját laboratóriumukban, saját emberük által vett mintákkal szintén ellenőrizték az átvett, tartályokba fejtett olajat. Érdekes dolog történt. A termelővállalat „tisztátalansági" hányada nagyobb volt, mint amit a finomító megállapított, így a vezeték vállalat javára olajat jelentettek vissza. A távvezeték vállalat olajtermelővé vált. Hozzáértő, nagy gyakorlatú termelési és szállítási emberek vizsgálták a dokumentumokat, de sehogy sem jöttek rá, miért és hogyan válik a kerettyei tisztátalanságból annak egy része olajjá a vezetékes szállítás során? Történhet-e időnként valami geológiai okokból a rétegekben, hogy megváltozik a szennyeződése az olajnak. Talán a kutak időnkénti lezárása okoz-e zavart? Nem tudni. Nézegettem a kútkönyveket, napijelentéseket, az elvégzett kútjavítási munkálatok jelentéseit, savazások és egyéb beavatkozások utáni helyzeteket, de semmi összefüggést nem sikerült felfedeznem a munkálatok és a tisztátalanság alakulása között. Végül támadt egy ötletem. Egy este kiballagtam a főgyűjtőhöz, ami a 4. sz. tankállomás volt, és elbeszélgettem a tankállomás kezelőjével. Közömbös dolgokról indult pár szó — ,,Hogy van a család, a jószág, hordanak-e a méhek? lesz-e sok gomba az idén és milyen szőlőtermés várható?" Vércse bácsi — akkor ő volt ott azt hiszem — eleinte gyanakodott, azután megnyugodott. — Úgy látszik — gondolhatta — nincs itthon az asszonya a tanár úrnak, unatkozik, hát beszélget. Innen bizonyára a nem messze lévő Fehér ökör című vendégfogadóba (kocsmába) megy, bedob egy sört vagy fröccsöt, azután majd hazaballag. Hanem mikor csak úgy mellékesen, közömbösséget színlelve megkérdeztem: „Mondja, hogy mintázza meg az olajat? Mesélje már el! — mintha villám ütött volna közénk. Feszesen kihúzta magát a széken, simléderes micisapkáját megigazította és barátságtalanul lökte a szavakat. — Szóval mégis ellenőrizni jött! No, akkor kár volt ennyit beszélgetni, mindjárt ezzel kezdhette volna a doktor úr! De tudtam én mindjárt az elején már, hogy akar valamit, hogy ebből a beszélgetésből ellenőrzés lesz! — Nem, nem ellenőrzés bátyám, csak már én is régen foglalkoztam ezzel, hát gondoltam megkérdem. No de ha ellenőrzésnek fogja fel, akkor vegye úgy, hogy nem is kérdeztem semmit! — Szóval hát úgy veszem a mintát, ahogyan az elő van írva, nem szegem én meg a szabályt. Megveszem a mintát, átlagolom, beteszem a centrifugába és kicentrifugálom, leolvasom, beírom. Abban hiba nincs, régóta csinálom — mondta önérzetesen. — Tudja — ígyen —,, mi elméleti emberek vagyunk, nem mindig ismerjük a gyakorlatot, azt mesélje el, hogy munkaszakaszonként ezt hogyan csinálja, mintha egy új embert kellene betanítania erre a tudományra! — Hát jó! — mondta Vércse bácsi kicsit enyhültebben, de még mindig gyanakodva villantotta rám a szemét amikor a polchoz ment, ahol példás rendben és