Vidos Dénes: Zalai olajos történetek (Zalaegerszeg, 1990)

I. HOGYAN KERÜLTEM AZ OLAJIPARBA, ZALÁBA?

össze a rétegvizsgálati tervet, jó volt-e a geológiai-geofizikai kiértékelés, előrejelzés. Leírhatatlan élmény, amikor a szénhidrogén-tároló réteg megnyitása, perforálása—a gyors termelőcső beépítést követően —, rövid kútbeindítási kísérlet után a mélyből az olaj vagy gáz elemi erővel bömbölve nyomja ki az iszapot, hogy azután a habos barnasörhöz hasonló, jellegzetesen olaj-benzinszagú folyadék ütemesen remegtesse a lefúvató vezeték rendszerét. Még a legkényesebbek, az ekcémára hajlamosak is ilyenkor belenyúlkálnak, tenyerükbe merítve szagolgatják, morzsolgatják, szinte tényleg kóstolgatják a föld kincsét. A tiszta gáztelepből pedig üvöltve tör fel a kékesfehér gázsugár fülsiketítő zajt keltve! Ismét meg lehet csodálni az „öreg szakik" hatalmas tapasztalatát, mert még nincsenek precíz mérések, fúvókacserés, külön leválasztó és gyűjtőtartályos hozamvizsgálatok, amikor hang után, a kút viselkedéséből már megállapítják a napi hozamot. És nem szoktak sokat tévedni, a hosszan tartó, bonyolult mérések rendszerint igazolják az „öregek" által taksált hozamokat. Különleges helyzetekben — szerszámszorulás, kútkitörés — is láthattam ennek az Összeszokott, fegyelmezett olajkutató-olajbányász csapatnak az összmunkáját, önfeláldozó, hősies áldozatvállalását. Nagyon érdekes volt a termelővállalat különböző munkahelyein végzett gyakornoki tevékenységem is. Tény, hogy itt már elegánsabb, nagyobb kényelem és biztonság található. A virágos, rendezett tankállomás, ezüstre festett tartályaival, csővezetékeivel, kútbefutó-állomásával, szeparátoraival impozáns látvány. Jóleső sikerélmény itt, hogy a hatalmas csapok (tolók) kezelésével sok-sok m 3 olaj és gáz áramlását, útját szabályozhatja az ember. Külön fejezet a főgyűjtőn eltöltött idő, amikor az egész mező termelésének „betakarítása" zajlik előttünk. Félelmetesen gyönyörű létesítmény a gazolintelep, ahol a több tucat kompresszor élteti a gázvisszanyomó és gázellátó vezetékrendszert és egész évben csak egy napra — a „nagyleállás" karbantartási napjára - szünetel ez az örökkévalónak tűnő mozgás-forgás. Nagyon hasznos volt a hűvös laboratóriumok mélyén töltött idő, a különböző kőzetmag, olaj-, gáz-, vízvizsgáló készülékek társaságában. A kapott eredmények alapján szerkesztett térképek a mező egyes termelőrétegének a termelési állapotát tárgyidőszaki kondícióit voltak hivatottak regisztrálni. A telepnyomás-mérések és mélyszivattyú teljesítményeket és hatásfokot regisztráló dinamométeres mérések végzésében való részvétel éppoly hasznos volt, mint az ezt követő kiértékelési és értelmezési munka. De nagyon célszerűnek bizonyult a csőszerelőknél, a raktárban és a javítóműhelyben eltöltött gyakorlati idő is. Megismerhettem az olajmezőt, a kutakat, felszíni létesítményeket, a mélyföldtani viszonyokat és a működési rendszert egyaránt, azokkal az emberekkel együtt, akik ezt a nagy, bonyolult mechanizmust megtervezték, megalkották és működtették. Részt vehettem születés- és névnapi ünnepségeken, vállalati ünnepeken, bányásznapon és a környező falvakban tartott „búcsúkon". Laktam parasztházaknál és vállalati legényszállásokon, lakókocsikban és szállodákban, mindig emberközelben, emberek között. Egyszóval szép, mozgalmas idő volt ez, fiatalságomnak egy igen érdekes szakasza, és amit akkor még nem is sejtettem, rendkívül hasznos periódusa. Ennek a