Vidos Dénes: Zalai olajos történetek (Zalaegerszeg, 1990)

V. KOMORNOKI LACI ÉS MÁSOK (PORTRÉK)

éjjel, vagy hajnalba nyúlóan. Másnap azután délig alszanak. Kertész dr-nak viszont negyed nyolckor kezdődött a hivatalos munkaideje, de rendszerint már reggel fél hétkor benn volt az irodájában és vette a napi jelentést. Gyakran itt is borotválkozott meg villanyborotvájával, amit feleségétől kapott. Nagy szó volt ez akkoriban, az ötvenes években. Külföldi útjai alkalmával egyébként az asszony mindig hozott neki ajándékba valamit, ami nálunk még nem volt, amin csak ámultunk. Ilyen volt a Braun villanyborotva is, no meg a Parker töltőtoll és golyóstoll, a Ronson öngyújtó stb. Kertész dr. rendetlen volt magára, mégis mindig jólápoltnak és elegánsnak tűnt. Ennek igen érdekes háttere volt. Aki látta, azt hitte: szegény Gyurka, csak egy ruhája van és mindig ugyanazt a cipőt, kabátot hordja. Kevesen tudták, hogy ugyanabból az anyagból (amit szintén felesége hozott külföldről) egyszerre 5-6 egyforma ruhát csináltatott, 5-6 pár egyforma fekete cipője és 3-4 azonos kabátja (felöltő, télikabát) volt, és ő ezeket felváltva hordta, tehát mindig elegánsnak, mégis egyveretűnek hatott az öltözködése. Ez alkalommal is elegánsan szállt ki a kocsiból az egyik olajmező központi irodaháza előtt és a két hölgy társaságában megindult az igazgatói szoba felé. Miután telefonon már egyeztették a látogatás időpontját és a programban is megállapodtak, ez a látogatás csak afféle tisztelgő formalitás volt. A kedélyes direktor várta már a nagyfőnököt. A hatalmas pálmákkal, filodendronokkal díszített süppedő szőnyegű szoba öblös foteljeiben elhelyezkedve a kolóniái ital-bárszekrényből csakhamar előkerültek a „csak neki" rezervált italok, a szilva-, cseresznyepálinka és a vöröses-schilleres noha-bor. Mert Gyurkánk ezt szerette. A direktor maga szedte elő ezeket a kincseket és töltögetett szaporán, közben be nem állt a szája, hogy mennyire örül ennek a megtisztelő látogatásnak. Valóban tisztelte is Kertész doktort, hiszen nemcsak a felettes tröszti szerv helyettes vezetőjét látta benne, hanem egykori tanárát is a „Vörös Akadémián", ahol ő is, más társaival együtt, Kertész doktortól sajátította el a kőolajgeológia alapjait. Nagyon szerették ott és tisztelték, no meg élvezték szemléletes, magasszintű és számukra is érthetően előadott kőolajföldtanát. Gyurka gyakran hivatkozott is arra, hogy mindez azért van, mert a színész barátaitól rendkívül sokat profitál, azokon az éjszakai összejöveteleken. Mi, a vidéki alfőnökök ilyenkor csak hallgattunk. Akkor szóltunk csak, ha valamiről kérdeztek. Feladatunk volt a szakmai bejárás előkészítése és levezetése, Kertész doktornak és pártfogoltjainak kísérése, szükség esetén valaminek az ismertetése, elmagyarázása, ha ő ezt igényelte. Tény, hogy ezeket a tanítványokat, legyenek azok beosztott munkatársai vagy egyetemi hallgatók, mindig úgy kezelte, mintha feljebbvalói vagy legalábbis vele egyenrangú partnerek lennének. Ezzel nemcsak a tanítványok, de a környezet tiszteletét és elismerését is kivívta. Számos alkalommal vettünk részt vele ilyen bejárásokon és mondhatom, semmi különbség nem volt tapasztalható magatartásában, ha a teljhatalmú pártközpont képviselőjét, miniszterét vagy a megyei első titkárt kalauzolta, ahhoz viszonyítva, ha velünk volt. A bejárások alkalmával megfelelő helyen, megfelelő módon és időben kis